Minden tehetséges fiatal kapjon esélyt! – Egyedülálló a világon a magyar program

Annak idején önt elsősorban mi motiválta a pályaválasztásában?

– Az érdeklődésem mindig is abszolút humán irányultságú volt. Zalaegerszegen nyelvtagozatos gimnáziumba jártam, ahol emelt szinten tanultam az angol és a német nyelvet. Nagyon szeretek olvasni, ami nálam régi szenvedély: már gyerekkoromban is faltam a könyveket, és ebből fakadóan a magyar irodalom és a történelem is különösen érdekelt. Amikor pályaválasztásra került a sor, a jogi egyetem mellett a külkereskedelmi főiskolára is jelentkeztem. Végül felvettek mindkét helyre, és én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karát választottam. Habár nappali tagozatra jártam, a tanulás mellett munkát vállaltam: egyrészt a pénzkereseti lehetőség miatt, másrészt azért, hogy gyakorlatot, szakmai tapasztalatot szerezzek. Az egyetem mellett végig dolgoztam, úgyhogy már akkor is nyüzsögtem (mosolyog).

A jogi egyetem elvégzését követően milyen területen tevékenykedett?

– Friss diplomás jogászként egy bankban kezdtem a pályámat, majd pár évvel később a Külügyminisztérium következett, ahol európai uniós és nemzetközi jogi területen dolgoztam. Ezt követően a Magyar Igazságügyi Akadémia nemzetközi kapcsolatok osztályát vezettem. Onnan jöttem a Nemzeti Tehetség Központba, aminek az az érdekessége, hogy életem első főnöke, még a bankban, éppen dr. Lantos Krisztina volt, aki engem később a Központhoz hívott. Számomra ez egy rendkívül pozitív visszacsatolás, illetve visszajelzés volt arról, hogy annak idején frissen végzett jogászként jó benyomást tehettem Krisztinára, és én örömmel folytattam vele a korábban megkezdett közös munkát.

Mi vonzotta önt ebben az új kihívásban?

– 2019 szeptemberében csatlakoztam a NTK akkor alakuló csapatához. Egyrészt nagyon tetszett maga a terület, és tetszett az is, hogy egy új dolog létrehozásában a kezdetektől fogva részt vehetek. Vonzónak találtam, hogy az ügyvezető a jogi, humánerőforrás és nemzetközi kapcsolatok igazgatóságát bízta rám. Úgy éreztem, hogy abban a munkakörben igazán szépen „összeért” mindaz a tudás és tapasztalat, amit addig felhalmoztam. Megtisztelő volt a felkérés, és nagy örömmel jöttem. A kollégáimmal a kezdetektől közösen munkálkodtunk azon, hogy kialakítsuk: milyen szerepet töltsön be az NTK a tehetséggondozásban, és bár a jog amolyan támogató területnek számít, tehát nem az pörgeti a céget, de egy nagyon erős háttérországot biztosít. Ezért jogi igazgatóként is fontosnak tartottam, hogy megismerjem a tehetséggondozás témakörét érintő összes folyamatot, úgyhogy a saját kíváncsiságom és a szakmai elvárások okán is szoros kapcsolatot alakítottam ki minden szakterülettel.

Felemelő érzés lehet ilyen közegben dolgozni, úgy értem, megannyi tehetséges gyerekkel, fiatallal foglalkozni, és bizonyos szempontból a sorsukat is egyengetni.

– Valóban, ilyen szempontból is hálás területen dolgozom, mert folyamatosan kapok visszacsatolást, látom a munkánk kézzel fogható eredményét, és ez egy hatalmas ajándék. Amikor valaki bejön aláírni az ösztöndíjszerződését és én részt vehetek ezen a ceremónián, akkor az számomra tényleg felemelő érzés, és rengeteg pluszt ad a munkámhoz.

Idén áprilistól ön már a Nemzeti Tehetség Központ ügyvezetője. Milyen érzésekkel vette át a megbízatását?

– Rendkívül megtisztelőnek éreztem a felkérést, és komoly elismerésnek tartom, hogy a szervezetben betöltött korábbi vezetői pozícióm után most a Központ irányításával bíztak meg. A munka igazán színes, ugyanakkor kihívásokkal teli, ezért nagy örömmel vállaltam el, és igazi lelkesedéssel, lendülettel vetettem bele magam. Természetesen ügyvezetőként egészen más típusú feladatokat kell megoldanom, mint korábban, a felelősségem is nagyobb: hiába ismertem a céget és volt rálátásom a dolgokra, ez egy teljesen más szerepkör. Számomra hatalmas elismerést jelent, hogy belülről kértek fel ennek a cégnek a vezetésére. Ugyanakkor ez egy csapatmunka, és az új munkakörömben jóleső biztonságot ad, hogy igazán elhivatott, nagy szakértelemmel bíró kollégákkal dolgozom. A célom az, hogy ezzel a kiemelkedő szakmai csapattal tudjunk előre haladni, és tovább népszerűsítsük a tehetséggondozást mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. Azt gondolom, hogy jó irányba megy a cég, tehát nem tervezek radikális fordulatokat. Nagyon jó programjaink, kiemelkedő projektjeink vannak, tele vagyunk ötletekkel, tervekkel, csak győzzük megvalósítani azokat (mosolyog). Azt szeretném, hogy a nevünkhöz hűen a Nemzeti Tehetség Központ minden szempontból egy valóságos központtá tudjon válni, és egy meghatározó brand legyen a tehetséggondozásban. Jó úton haladunk ebben az irányban, számos olyan projektünk van, amely egyedülálló a világon.

Kiemelne néhányat ezek közül?

– Az idén záruló Tehetségek Magyarországa című kiemelt projekt célja, hogy minden tehetséges magyar fiatal esélyt kapjon tehetsége felfedezésére, kibontakoztatására és fejlesztésére. Ez a nagyszabású program rendkívül szerteágazó tevékenységeket foglal magába, a pedagógus továbbképzésektől kezdve a különböző mérési, kutatási módszereken át hihetetlenül sok területet lefed. Emellett kiemelném még a Stipendium Peregrinum ösztöndíj projektünket is, népszerűbb nevén a Stipi-t. Ez a tavalyi évben indult egyedülálló program azon kiemelkedő tehetségeknek szól, akik képességeik, tudásuk alapján a világ legrangosabb egyetemein szeretnének továbbtanulni: ez a különleges ösztöndíj ebben nyújt nekik anyagi és szakmai támogatást, amire hamarosan újra lehet jelentkezni. Nézzék a honlapunkat, és figyeljék a pályázati kiírást! Amit még mindenképpen szeretnék megemlíteni, az az idén éppen 10 éve működő Snétberger Zenei Tehetség Központ, amelynek alapítója és művészeti igazgatója Snétberger Ferenc Kossuth- és Liszt-díjas gitárművész, zeneszerző, az egyik legsikeresebb és leghíresebb jazz- és világzenei előadóművész. A nevével fémjelzett program a kiemelkedő zenei tehetségű, hátrányos helyzetű roma fiatalokra fókuszál, nekik nyújt képzést. Nemrég zárult le a jelentkezés a soron következő kurzusra, és örömmel mondhatom, hogy a járványhelyzet ellenére ebben az évben is szép számmal jelentkeztek fiatalok erre a szintén egyedülálló programunkra. Ami pedig a terveinket illeti: őszintén reméljük, hogy a pandémiás helyzet engedi és az idei évben az elképzeléseink szerint, méltó módon, egy nagyszabású jubileumi gálakoncerttel ünnepelhetjük meg a program fennállásának tizedik évfordulóját.

A jelenlegi pozíciójából kiindulva nem lehet könnyű megteremtenie a család és a munka közötti egyensúlyt. Ön hogyan boldogul e sokak számára komoly kihívást jelentő „összehangolással”?

– Ha arra a kérdésére kellene válaszolnom, hogy naponta hány órát töltök munkával, akkor arra nehezen tudnék felelni, mert reggelente viszonylag korán ébredek, és onnantól kezdve egyből elkezd pörögni az agyam az előttem álló feladatokon. Tehát, ha azt is munkának vesszük, hogy mennyit foglalkozom, akár csak gondolatban, a cég ügyeivel, akkor rengeteget dolgozom. Ugyanakkor a férjemmel 3 gyermeket nevelünk, úgyhogy továbbra is családanya vagyok (mosolyog), és igyekszem úgy összehangolni a feladataimat, hogy a család ne lássa kárát a sok munkának. A lányunk 12 és fél éves, az ikerfiaim pedig 8 és fél esztendősek, úgyhogy a gyerekek adnak feladatot bőven, helyt kell állnom otthon is. Amikor délután hazaérek a munkahelyemről, akkor egyből zúdulnak rám az egészen más típusú információk...

Kapcsolódva az elsődleges témánkhoz: az ön gyerekei tehetségesek valamiben?

– A lányomnak kiváló a nyelvérzéke, hihetetlenül jól beszél angolul. A férjem angol szakon végzett, emellett közgazdász, tehát a lányunknak volt kitől örökölnie a jó nyelvérzéket, és biztosra veszem, hogy ő ilyesmi irányba fog elindulni. Az egyik kisfiam építészmérnöknek készül, méghozzá igen határozottan: az iskolai Ki mit tud?-ra egy hatalmas legó házzal nevezett be, amelyhez a férjem édesanyja - aki építészmérnök - készítette az alaprajzot. Hogy ez különleges tehetség-e? Nem tudom, majd meglátjuk, mit hoz a jövő. A másik kisfiam pedig a sportokban különösen ügyes, rá is nagyon büszkék vagyunk. Hiába dolgozom tehetséggondozó területen, nem szeretnék belelátni a gyerekeimbe olyan képességet, ami esetleg nincs meg bennük. Egyébként nagyon fontosnak tartom, hogy a családot bevonjuk a tehetséggondozásba, mert látom azt, hogy egy tehetséges gyerek terhet is ró a szülőkre: egyrészt anyagilag, másrészt egy ilyen helyzet kihathat a család struktúrájára is, ha mondjuk több gyerek közül az egyik kiemelkedő valamiben és mindenki hozzá igazodik. Illetve, rendkívül fontos az is, hogy a tehetség felismerésébe és a helyén kezelésébe is bevonjuk a családokat, mert ez egy közös feladat.

A vélhetően nem túl sok szabadidejében az ön számára mi jelenti a kikapcsolódást, az igazi feltöltődést?

– Egyrészt a család ad elég feladatot, ami nem a munkához kapcsolódik, és innentől kezdve az már kikapcsolódást jelent. Másrészt mi nagyon szeretünk együtt lenni, és a pandémia még jobban összehozott bennünket, ötünket. Ha csak tehetjük, Szigligeten töltjük a szabadidőnket: az a környék, csakúgy, mint a Balaton-felvidék, amolyan léleksimogató hely mindannyiunk számára. Emellett, ahogy már utaltam rá, a másik nagy szerelem az olvasás: tavaly 65 könyvet olvastam el. Idén kevesebbre lesz időm, ezt már most látom, mindenesetre az e-könyv olvasóm nélkül nem indulok el otthonról.

Forrás: https://www.csalad.hu/csaladban-elni/minden-tehetseges-fiatal-kapjon-eselyt-egyedulallo-a-vilagon-a-magyar-program

Szöveg: Szűcs Anikó, fotó: Förster Tamás