“Egy kis kapaszkodó a nagyvilágban” – bemutatjuk a Marokbaba projektet, az idei START program egyik fődíjasát

A Nemzeti Tehetség Program (NTP) START vállalkozásfejlesztő programjának idei egyik győztese, a Marokbaba projekt, 5 millió forintos támogatással valósíthatja meg azt az álmát, hogy a tudatos szülők és elhivatott pedagógusok legjobb segítőtársa legyen a 0–8 éves gyermekek idegrendszeri érésének, érzelmi-, értelmi- és mozgásfejlődésének támogatásában. Az NTP finanszírozásával, a Design Terminál szakmai partnerségével megvalósított START program célja, hogy eljuttassa a programban résztvevő ötleteket a piacra lépésig. 

Az alábbi interjúban a projekt megálmodójával és tervezőjével, Kincses-Kádár Lídiával, valamint Red Dot-díjas dizájnerével és kivitelezőjével, Bárdi Dorinával beszélgetünk arról, honnan jött az ötlet, mi motiválta őket a fejlesztés során és hogyan segített a START program abban, hogy az ötletből vállalkozás szülessen.

Mit adott számotokra a START program? Melyik eleme segített a legtöbbet az ötlet vállalkozássá formálásában?

Lídia: Egyszóval: mindent! Amikor megérkeztünk a versenybe, még csak egy ötletünk volt. Mára megalapítottuk a Marokbaba Kft.-t, gyártónk, szakmai partnereink, piacra lépési stratégiánk, 5 éves pénzügyi tervünk, webshopunk, kész termékünk, mintaoltalmunk és védjegyoltalmunk és 3.000 előregisztrált potenciális vásárlónk van. Olyan ez, mintha álmodnánk.

Dorina: És óriási köszönet illeti a kulcsmentorunkat, Hoffer Beátát, valamint Paris Nobelt, a Nemzeti Tehetség Központ összes munkatársát és minden szakértőt, mert az a segítség, amit kaptunk, megfizethetetlen és szerintem egész életünkben hálásak leszünk érte! 

Hogyan született meg a Marokbaba ötlete? Volt valamilyen személyes élmény, ami inspirált Titeket? 

Lídia: Amióta a kislányom megszületett, sokat gondolkoztam, milyen lenne újra gyereknek lenni, mennyire nehéz is a mai, rohanó világban szülőként jól kapcsolódni és kellő figyelemmel lenni a gyermekünk iránt. 

Ezért szerettem volna jól segíteni a fejlődését, amihez sok tanácsot kértem édesanyámtól, aki fejlesztő pedagógus. 

Dorina: Tulajdonképpen innen jött az ötlet, hogy az ő szakmai tudását sűrítsük egy gyermekeknek szóló fejlesztő játékba. Így azok a gyerekek és szülők is képesek majd az otthoni idegrendszeri fejlődéstámogatásra, akik számára ez a tudás és szemlélet eddig nem volt elérhető.

Milyen problémára szerettetek volna megoldást adni a Marokbabával?

Lídia: Kutatások, interjúk és szakmai publikációk sora kongatja a vészharangot évek óta azzal kapcsolatosan, hogy kitolódott az óvoda- és iskolaérettség. Ma 10-ből 8 kisgyermek már valamilyen idegrendszeri lemaradásban van, amikor átlépi az óvoda vagy az iskola kapuját. 

Dorina: Szerettünk volna olyan megoldást találni, amivel a szülő otthon segítheti gyermeke mozgás-, értelmi- és érzelmi érését, sőt, amivel egyes esetekben korán felfedezhető, ha valamilyen atipikusság vagy lemaradás van a gyermek fejlődésében. 

Miben más a Marokbaba, mint a hagyományos fejlesztő játékok?

Lídia: A Marokbabák természetes anyagból készült-, a gyermekek kezéhez alakított, szenzoros tapintású, variálható és a természeti kincseket (tobozok, termések, csigaházak) megszemélyesítő figurák, amelyek kiválóan illeszkednek a Montessori-fejlesztésbe és a kötődő nevelés trendjébe, ugyanakkor ez egy saját módszertan. 

Dorina: A piacon elérhető többi fejlesztő eszközzel szemben a Marokbabák önálló személyiséggel rendelkeznek, így a gyermekek belső világának részévé tudnak válni. Az egyedi formaterv és az 56 féle duoszenzoros variáció beindítja a problémamegoldást, a kommunikációt és a társas kapcsolatokat is.

Hogyan zajlik a játék használata a gyakorlatban? Tudtok mondani egy példát egy fejlesztő gyakorlatra? Kiknek szól leginkább a Marokbaba és milyen visszajelzéseket kaptatok a szülőktől, pedagógusoktól az első tesztelések során?

Lídia: A játékhoz 4 korcsoportra bontott szülői segédlet tartozik, vagyis különlegessége, hogy végig vezeti a szülőt az idegrendszeri érés folyamatán és segít, hogy megértsük, mi történik a gyermekünkkel, illetve hogyan tudunk neki segíteni. Vannak Marokbaba gyakorlatok szem-kéz koordinációra, mennyiségfogalomra, tárgyállandóságra, finommotorikára, beszédfejlesztésre, de a sor szinte végtelen.

Dorina: A szülők mellett pedig dajkák, pedagógusok, idegrendszer-fejlesztők, terapeuták sőt, védőnők is használhatják munkájuk során! Nagyon figyelünk az iterációra, szinte minden visszajelzést beépítünk és ezt szeretnénk a továbbiakban is így tenni. Büszkeség, hogy a játékot először az ország legnagyobb fejlesztő babauszoda hálózata, a Stilianos tesztelte és nagyon pozitív fogadtatása volt! 

Miért tartottátok fontosnak a kötődő nevelés és a Montessori szemlélet beemelését a Marokbaba módszertanába?

Lídia: Zajlik egy paradigmaváltás a gyermeknevelésben, a fejlődés támogatásban. A saját piackutatásunk is azt igazolta, egyre tudatosabbak a szülők, egyre nagyobb igény mutatkozik a korai-, illetve az otthoni fejlesztésre. E mellett viszont az ellátórendszer leterhelt, sőt, nehéz is eligazodni a fejlesztő foglalkozások és szakemberek között. 

Dorina: A Projekt keretében Lídiával egy Kötődő-Nevelő Tanúsító Védjegyet is létrehoztunk és már számos szakmai partner jelezte, hogy csatlakozna és egyetért abban, hogy legyenek kiemelve és támogatva a normál idegrendszeri érést segítő fejlesztők, termékek, szolgáltatások, rendezvények, közösségek. Ezt is a zászlónkra tűztük. 

Hogyan éltétek meg a START Demo Dayt? Milyen visszajelzéseket kaptatok?

Lídia: Rengeteget készültünk rá minden értelemben. Itt kiemelnénk Szűcs Gergőt, a Metorika alapítóját, aki még retorikai képzést is tartott nekünk, vagyis tényleg próbáltunk minden elemében megugrani a lécet. Számomra az volt meglepő, hogy a zsűri alig kérdezett valamit. Ott kicsit meg is ijedtem. 

Dorina: Én színpadon izgulni szoktam, de valahogy aznap magabiztos voltam. Biztos voltam benne, hogy sikerülni fog. Nem tudom megmondani miért, de éreztem. Hihetetlen élmény volt, amikor kimondták a nevünket! 

Mire fogjátok felhasználni az elnyert 5 millió forintos támogatást?

Lídia: Öntőformákat veszünk a gyártás elindításához, illetve saját 3D nyomtatót a további fejlesztéshez. Beadjuk az európai szabadalmakat, költünk a weboldalra és online marketingre, a nyáron pedig piacra lépünk a Marokbabával! 

Mennyire nyitott a magyar piac az ilyen típusú otthoni fejlesztő eszközökre?

Lídia: Ahogy a trendelemzésből is látszott, nagyon is az! Azt látjuk, hogy van rá igény, csak jól kell kommunikálni. Hiszünk abban, hogy a szülő ismeri legjobban a gyermekét! Nekünk nem szabad megmondanunk mit-hogyan tegyen! Abban kell segítenünk a szülőknek, hogy ha fáradtak és kimerültek, akkor is tudjanak jól segíteni a gyermeküknek! 

Dorina: Nekem a családban van szenzoros, atipikus érintettség. Amikor először az érintett kisgyermek kezébe adtuk a Marokbabát, már éreztem, hogy valami különleges dolog született itt meg. Le sem tette, sőt, egyre bátrabban nyúlt a szenzoros skála szélein lévő babákhoz. Ez tényleg valami! 

Mik a terveitek a jövőre nézve – termékfejlesztés, terjeszkedés, új célcsoportok?

Lídia: Rengeteg tervünk van, de szerintünk fontos a tudatosság és a lépésről-lépésre haladás. Most arra koncentrálunk, hogy a szülők minél előbb rendelni tudjanak Marokbabát. Utána jönnek a kiegészítők, mesekönyvek, szakmai partnerségek, viszonteladói megállapodások és reméljük, hogy a magyar után a külföldi piac is. 

Dorina: Úgy gondoljuk, hogy a kiegészítők és a Marokbaba mesevilága által egész fejlesztő univerzum hozható létre, és ezen fogunk dolgozni a jövőben. Egy biztos, minden 80. eladott csomag után egy-egy rászoruló bölcsőde vagy óvoda ingyen kap egy csomagot! Nekünk ez fontos. 

Mit tanácsolnátok azoknak a fiataloknak, akik most gondolkodnak azon, hogy belevágjanak-e egy ötlet megvalósításába?

Dorina: Azt, hogy pályázzanak a START program 2025-ös kiírására.

Mit jelent számotokra az, hogy egy tehetséggondozó program részeseként juthattatok el idáig?

Lídia: Mindketten erősen intuitív személyiségek vagyunk és mi végig otthon éreztük magunkat ebben a programban. Szeretnénk, ha a Marokbabával fejlődő gyerekek ugyanígy otthon éreznék magukat a nagyvilágban.