Visszaadni abból, amit kaptunk
Mit jelent az Ön számára, és miért tartja fontosnak a tehetséggondozást?
A tehetséggondozás végigkíséri az életemet. Nem is olyan régen még én tartoztam a tehetségek közé: iskolásként, majd egyetemistaként is sok támogatást kaptam. A szüleimtől, a versenyektől, amelyeken részt vettem, és az ösztöndíjaktól, amelyek lehetőségekhez juttattak. Hívő katolikusként mindezekben látom Isten ajándékait.
Visszatekintve az utamra, világosan látom, hogy mindaz, amit belém fektettek – munka, energia, figyelem és anyagi támogatás –, hogyan térült meg az életemben. Ezáltal Isten arra vezette a szívem hogy ahogy én kaptam úgy adjak én is! Önmagában a tehetség nem elegendő. Kibontakoztatásra van szükség, ehhez pedig lehetőségek kellenek. A tehetséges emberben hatalmas energia van, amely – ha nem talál utat – akár feszültséggé is válhat. Ha azonban megfelelő támogatást kap, akkor ebből az energiából érték születik. Ez igaz a gyermekekre, a fiatalokra és a felnőttekre egyaránt. Én ebben szeretnék segíteni a magam eszközeivel, mert a kibontakozó tehetség nemcsak az egyénnek, hanem a közösségnek is értéket teremt.
Hogyan került kapcsolatba a Nemzeti Tehetség Központtal?
Ez is a saját történetemből következik. Egyetemistaként elnyertem a Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjat – amelyet korábban Köztársasági Ösztöndíjként is ismerhettek. Ez számomra meghatározó élmény volt. Amikor később megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék visszaadni abból, amit kaptam, természetes volt, hogy ehhez a forráshoz nyúlok vissza. Úgy gondoltam, ha én innen kaptam támogatást, akkor talán itt tudok én is hozzájárulni mások fejlődéséhez. Mindannyiunknak van lehetősége hozzájárulni mások fejlődéséhez – ki-ki a maga módján. Én ebben találtam meg a saját utamat.
Kezdetben egészen egyszerűen képzeltem el: felmegyek a honlapra, és keresek egy lehetőséget az adományozásra. Ilyet azonban nem találtam, így végül felvettem a kapcsolatot a Központtal. Ez a kapcsolat aztán személyessé vált, és fokozatosan egyre többet jelentett számomra. Így jutottunk el odáig, ahol most tartunk.
Hogyan lett a felajánlásból végül egy konkrét programhoz kapcsolódó támogatás?
Az elején még csak egy elképzelésem volt arról, hogy milyen nagyságrendben szeretnék támogatást nyújtani. Amikor erről beszélgetni kezdtünk a munkatársakkal, több lehetőség is felmerült. Ezek közül olyan irányt kerestem, amely személyesen is közel áll hozzám. A saját munkám során – bár alapvetően szoftverfejlesztéssel foglalkozom – a tanácsadás révén az üzleti gondolkodás is jelen van az életemben. Ez a kettősség – a technológia és a vállalkozói szemlélet – fontos számomra. Ezért végül egy olyan program mellett döntöttünk, amely ezt a szemléletet is képviseli, és amelyben úgy éreztem, valóban értelmesen tudom felhasználni a felajánlásomat.
Mi a START program záróeseményén, a Demo Day-en beszélgetünk. Miért volt fontos Önnek, hogy személyesen is jelen legyen a mai napon?
Jelenleg Németországban élek, de úgy érzem, egy ilyen adomány akkor válik teljessé, ha nem csupán egy pénzügyi tranzakció marad. A személyes jelenlét lehetőséget adott arra, hogy megismerjem azokat, akiket támogatni szeretnék, és hogy valódi kapcsolat alakuljon ki velük. Ez egészen más minőséget ad az egésznek, mint egy távoli, „névtelen” felajánlás.
Ön választotta ki azt a START programban résztvevő csapatot is, amely 1.500.0000 Ft-os különdíjban részesült. Mi alapján hozta meg ezt a döntést?
Ez a Mozizug, ami egy olyan közösségi mozi ötletével vett részt a programban, ami a vidéken élő fiatalok számára ad élményeket, kapcsolódási lehetőségeket. A projekt mélyen megérintett. Nagyon erősen jelen volt benne a közösségépítés iránti igény, és ez számomra személyesen is fontos. Én magam is szerveztem közösségi eseményeket – például Münchenben, a gyülekezetünkben –, és megtapasztaltam, hogy ezek milyen erős hatással vannak az emberek közötti kapcsolatokra. Közelebb hozzák egymáshoz a résztvevőket, és valódi értéket teremtenek. Ezt láttam meg ebben a kezdeményezésben is. Nem csupán az alapötlet hiánypótló, de ez az egész elképzelés tovább bővíthető, és valódi közösségi élményt tud adni a közösségteremtő erejével.
Milyen benyomásokat szerzett a START program egészéről?
Nagyon pozitív élmény volt számomra. Korábban nem vettem részt hasonló kezdeményezésben, így különösen érdekes volt betekintést nyerni ebbe a világba. Lenyűgözött a résztvevő fiatal tehetségek felkészültsége, motivációja és elkötelezettsége. Ugyanakkor nemcsak a fiatalok, hanem a szervezők, a mentorok és a zsűri tagjai is rendkívüli energiát fektetnek ebbe a munkába. Az, ahogyan irányt mutatnak és segítik a következő lépések megtételét, számomra nagyon meggyőző volt. Úgy látom, ebben komoly lehetőség rejlik.
Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy tavaly 287 141 adózó ajánlotta fel személyi jövedelemadója második 1%-át a Nemzeti Tehetség Program számára. Idén is szeretnénk, ha legalább ennyi adózó támogatná a Kárpát-medencében élő magyar tehetségeket. Mit üzenne Magyarországnak, miért ajánlják fel az adózók idén is adójuk második 1%-át a tehetséggondozás számára?
Visszatérnék arra, amit az elején mondtam: a tehetség kibontakoztatásához támogatásra van szükség. Ez önmagában is fontos, de ennél többről is szó van. A tehetséges fiatalok azok, akik képesek új dolgokat létrehozni, új utakat keresni, és előre vinni a közösséget. Ehhez azonban sokszor csak egy lehetőség hiányzik. A tehetséggondozó programok éppen ezt a lehetőséget adják meg. Az 1%-os felajánlások révén bárki hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több fiatal kapjon esélyt a kibontakozásra. Ennek pedig hosszú távon az egész ország számára van jelentősége. Ezért bátorítok mindenkit arra, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, és aki teheti, akár ezen felül is támogassa a tehetséggondozást.
