A belső motiváció, mint hajtóerő

A motiváció mozgatja cselekvéseinket, minden, amit teszünk vagy nem teszünk, valamilyen igény kielégítését szolgálja. De vajon mi motivál? És vajon a belső motiváció fejleszthető-e?

A belső hatékonyság érzése erőt ad a tehetségnek ahhoz, hogy kitartson érdeklődése mellett, és a kíváncsiság keltette magas szintű koncentráció akkor is fennmaradjon, ha a szokásosnál nagyobb erőfeszítésre van szükség a teljesítmény eléréséhez.

„A motiváció belső hajtóerő, ami mindenkinek az alapkészletéhez tartozik, de nagyon könnyen leépíthető. Például olyan motiválással, ami nem illik az egyén motívumai közé. Túl sokat foglalkozunk a motivációval, és keveset az érdeklődéssel, pedig az érdeklődés már iránnyal bíró motiváció, sokkal konkrétabb és így erősebb, ezért az érdeklődésénél fogva nagyon jól motiválható bárki.” Gyarmathy Éva

Ha például a gyerek azért tanul, mert szeretne rájönni arra, hogyan működik egy adott gépezet, vagy kíváncsi, miből áll egy adott molekula, esetleg kíváncsi egy-egy költő további műveire, belső motivációval van dolgunk. Ám akkor, amikor azért tanul, mert így kap szóbeli dicséretet, avagy így kaphatja meg jutalmul a rég áhított új telefont, külső motivációval állunk szemben.

Új ismeretek megszerzése esetében a belső motiváció jóval erősebbnek bizonyul, mint a külső, hiszen, ha egy külső erő készteti az egyént a feladat elvégzésére, például a jutalom iránti vágy vagy a büntetéstől való félelem, ez esetben, ha megszűnik a jutalmazás vagy a büntetés, nagy eséllyel a gyerek cselekvése is abbamarad. A tehetségek általában belső kontroll által vezéreltek, önállóak, fejlődésorientáltak. Motiváció hiányában a gyerekek passzívak, nem tesznek semmit. Amikor nincs cselekvés, akkor nincs elért cél vagy haladás a cél irányában, így nincs saját terveken és cselekvésen alapuló öröm vagy boldogság sem.

A belső motiváció az egyetlen hajtóerő, amellyel győzni lehet. Az a kifogyhatatlan energiaforrás, amely nem ismeri a lehetetlen, amely tele van reménnyel és a végtelen felfedezés vágyával. Ezt az energiát mindannyian ismerjük, hiszen ezzel születünk, ennek köszönhetően tanulunk meg mindannyian beszélni, járni.

A tehetséges gyerek számára a bátorítás, a kedvelt tevékenység iránti motivációjának szinten tartása, feladat iránti elkötelezettségének növelése az elsődleges ahhoz, hogy a személyiség ki tudjon bontakozni.

A tanulás feltétele a motiváció, hiszen e nélkül nem beszélhetünk valódi tanulási tevékenységről. A motiváció – ennek megfelelően – kihat a tanulás irányultságára, eredményességére, intenzitására és tartósságára is. A tanulási tevékenység következményeként ugyanakkor magasabb rendű motívumok jönnek létre, vagyis a személyiség motivációs bázisa is fejlődik E motívumok pedig ismételt tanulási tevékenységre ösztönzik az egyént. A motiváció és a tanulás tehát egy ciklikus rendszerben, egymást kölcsönösen meghatározva kapcsolódik össze.

Mit tehetnek a szülők a tehetséges gyerekek motiválásáért?

Természetesen minden szülő olyan gyereket szeretne, aki kellően motivált a tanulásban, így eltökélt a céljai megvalósításában, de valljuk be, ilyen ritkán fordul elő. Nem is csoda. A 21. században született gyerekek ebben a felgyorsult világban rengeteg olyan impulzust kapnak a zsebükben lapuló miniszámítógép közvetítésével, amelyek sokkal látványosabbak, izgalmasabbak, mint a tankönyvekben szereplő ismeretek. Az a fajta közvetlen motiváció, hogy „ülj le az asztalodhoz és tanulj, különben nem viszed semmire az életben” ritkán szokott eredményre vezetni. Sokkal inkább elérjük a céljainkat, ha mindezt közvetett módon tesszük.

• Az első és talán legfontosabb szempont, ha segíteni szeretnénk a személyiségben rejlő tehetségnek kibontakozni, hogy higgyünk benne. A szülők feladata, hogy segítsék a gyerekeket önmagunk megtalálásban, különféle képességeik kibontakoztatásában.
• Támogassák a gyerekük új ötleteit!
• A tehetséges gyerekeknek néha gondjuk van a személyes erőfeszítéssel a teljesítmény elérése érdekében. Sok mindenhez, amit csinálnak és megtanulnak, könnyen hozzáférnek, így kevés erőfeszítéssel érhetik el. Ahhoz, hogy a szülők hozzájáruljanak a gyermekük sikeréhez, szükséges a gyakori dicséret az erőfeszítésekért. Nem szabad elfelejteni, hogy a tehetséges gyerekeknek is szükségük van dicséretre, elismerésre, éppen ezért a győzelem nem természetes, az elismerés fontos és szükségszerű minden kisebb elért eredmény esetén is.
• Segítsenek a szülők az idő kezelésének megtanulásában!
• Amikor elkezdik az iskolát, a tehetséges gyerekeknek általában kevés problémája van a feladatokkal kapcsolatban, gyorsan és könnyen tanulnak. Később, akár a felső tagozatban vagy a középiskolában túlterheltnek érzik magukat, és nem tudják, hogyan kell a feladatokat teljesíteniük. A szülőknek meg kell tanítani a gyereket, hogyan hozzon létre és használjon időtervet.
• A szülő nem azzal nevel, amit mond, hanem azzal, ahogyan viselkedik. Fontos, hogy a szülőben is meglegyen a kíváncsiság, nyitott legyen az új tapasztalatokra, és ezt mutassa felnőttként is. Az is lényeges, hogy mennyire elhivatott a saját szakmájával szemben, ha a gyerek azt hallja, hogy „a munka rossz, belefáradtam, unom”, akkor hogy legyen motivációja, hogy felnőttként megtalálja majd, hogy mi érdekli igazán.