„Bármit szeretnél, mi abban támogatunk” – Négy pedagógus a Köbüki ösztöndíjról és a tatai Eötvös József Gimnázium tehetséggondozó munkájáról
Milyen hagyománya van a tehetséggondozásnak az iskolában?
Barsi Éva, igazgató: Az Eötvös 260 éves múltra tekint vissza, és kezdettől fogva elkötelezett a tehetségek fejlesztése mellett. Minősített Tehetséggondozó Műhelyként a diákjaink számára széles lehetőséget kínálunk – a matematika, a természettudományok, a nyelvek, a humán tárgyak és a sport területén egyaránt.
Hogyan élte meg, hogy több kollégája is Köbüki-ösztöndíjas lett?
Barsi Éva: Óriási öröm volt számomra. Ez az elismerés visszajelzés arról, hogy a pedagógusaink munkáját értékelik és megbecsülik. Egyúttal hatalmas motiváció is mindannyiunknak, hogy folytassuk ezt a munkát.
Hogyan fér bele a tehetséggondozás a mindennapokba a tananyag mellett?
Krisztin-Németh Andrea, matematika szakos tanár: Nem könnyű, hiszen egyre nehezebb közös időt találni a diákokkal, ezért többnyire órák után dolgozunk együtt. A Köbüki ösztöndíj ebben óriási segítség, mert megerősít abban, hogy a tehetségek gondozása és felkarolása valódi érték, és az ország is fontosnak tartja ezt a munkát.
Hogyan zajlik a tehetséggondozás az Eötvösben?
Szeidemann Ákos, fizika–kémia szakos tanár: A természettudományos tárgyaknál az óraszámok alacsonyak, ezért a szakkörök és az egyéni foglalkozások különösen fontosak. Legtöbbet fizikából dolgozom a diákokkal, ahol a kísérletezés, a problémamegoldás és a közös felfedezés adja a motivációt.
Major-Rochlitz Ágnes, igazgatóhelyettes, a Minősített Tehetséggondozó Műhely programfelelőse: Az iskolában az a szemléletünk, hogy bármit szeretnél, mi abban támogatunk. Itt mindenki megtalálhatja a saját útját, mi pedig segítünk, hogy kibontakozhasson.
Krisztin-Németh Andrea: Szerencsés helyzetben vagyunk, mert van matematika tagozatunk, ami erős alapot ad. Emellett szakköröket, versenyfelkészítőket és pályaorientációs programokat is szervezünk. A célunk, hogy erősítsük a diákok belső motivációját és megtalálják az örömöt a tanulásban.
Mire a legbüszkébb?
Szeidemann Ákos: Büszke vagyok a tanítványaim nemzetközi és hazai versenyeredményeire, de talán még inkább azokra a közös tudományos munkákra, amelyek publikációkban is megjelentek. Ezek igazi csapatmunkák voltak, ahol a diákok is megtapasztalták a kutatás örömét.
Krisztin-Németh Andrea: Az OKTV döntős diákokra különösen büszkék vagyunk, de legalább ennyire szép eredmény, amikor tanítványaink az ELTE-n vagy más egyetemeken matematikát választanak. Ez igazolja a munkánk értelmét.
Hogyan találkozott a Köbüki ösztöndíj lehetőségével?
Szeidemann Ákos: Először az iskolában hallottam róla, majd szakmai beszélgetések során kollégáimtól is kaptam róla információt. Nagy lehetőségnek tartom, mert így több időt és figyelmet tudok szentelni a diákok egyéni fejlesztésére.
Mit tart a legnagyobb értéknek a Köbüki ösztöndíjban?
Major-Rochlitz Ágnes: Hiánypótló programnak tartom, mert nem projektekre vagy szakkörökre ad támogatást, hanem magukra a pedagógusokra. Elismeri azt a sok plusz munkát, amit a tanítás mellett, a diákok egyéni fejlődéséért végzünk.
A tatai Eötvös József Gimnázium és Kollégiumban a Köbüki ösztöndíj egyszerre elismerés és ösztönzés: visszaigazolása annak, hogy a diákokért végzett többletmunka értékes. A pedagógusok példája azt mutatja, hogy a tehetséggondozás nemcsak versenyeredményekben mérhető, hanem abban is, ha egy-egy fiatal megtalálja a saját útját – legyen az matematika, fizika, nyelvek, művészet vagy sport.