A tehetséges gyermekek hat profilja

Sikeresek – Azoknak a tanulóknak a 90%-a tartozik ebbe a típusba, akiket tehetségesként azonosítanak az iskolai tanulmányaikban elért teljesítményük alapján. Szorosan kötődnek érzelmileg szüleikhez és tanáraikhoz. Amint felfedezik őket, rögtön a megfelelő viselkedéseket produkálják. Jól tanulnak, és képesek magas pontszámokat elérni a teljesítménytesztekben. Ritkán vagy szinte sosem okoznak problémát magatartásukkal, mert könnyen követik a szülők és a tanárok elvárásait. Azonosításukhoz megfelelőek a tantárgytesztek, tanulmányi eredmények, versenyeredmények.

Ellenszegülők – Fő erősségük a divergens gondolkodás. Magasan kreatívak, konokság jellemzi őket, tapintatlanok, szarkasztikusak. Kérdéseikkel, amelyet az osztály előtt tesznek fel, konfliktusba kerülnek tanáraikkal. Nem tudnak beilleszkedni a rendszerbe, és nem lépnek előre az intézményi hierarchiában. Kevés elismerést, jutalmat és tiszteletet kapnak. Az otthonnal és az iskolával gyakran konfliktusba kerülnek. Ezek a gyerekek gyakran frusztráltak, mert az iskolarendszer nem erősíti meg talentumukat és képességeiket. Önértékelési problémákkal küzdenek. Nem tartoznak baráti csoportokhoz. Csoportos projektmunkában vagy más csoportmunkában kreativitásuk, humoruk és iróniájuk miatt konfliktus keletkezik köztük és társaik között. El nem ismert kreativitásuk következtében negatív énképpel rendelkeznek. Néhányan közülük lemorzsolódnak az iskolából, illetve valamilyen deviáns viselkedés irányában „szocializálódnak”, ha nem kapnak segítséget legkésőbb tizennégy-tizenöt éves korukig és azután folyamatosan. A lemorzsolódó gyerekek szülei úgy látják, hogy gyereküknek ez a kiemelkedő képessége már jóval tízéves koruk előtt megmutatkozott. Azonosításuknál előnyt élveznek a kreativitástesztek, a viselkedési kérdőívek, a szülői, pedagógusi kérdőívek, a motivációelemzés, a portfólió, a projektmunka.

Rejtőzködők – Általában a középiskolás diákokra jellemző az eltitkolt tehetség állapota. Későn, a felső tagozatos kor tájékán bukkannak fel. Középiskolás korban drámaian tör elő a valamilyen kortárs közösséghez tartozás igénye ezeknél a tehetségeknél. Az iskolai baráti csoporthoz tartozás, az abban való elvegyülés igénye olyan erős, hogy kezdetben tagadják tehetségüket a csoporthoz tartozás szükséglete miatt. Korábban valamely iskolai tantárgy iránt megmutatkozó intenzív érdeklődésüket elleplezik, és úgy tűnik, mintha radikális átalakuláson esnének át, felhagynak korábbi szenvedélyes érdeklődésről árulkodó tevékenységeikkel. Gyakran élnek át szorongást és bizonytalanságot. Az ellepleződésből fakadó változás miatt, az őket korábban ismerő tanárokkal és szüleikkel is konfliktusba keverednek. A felnőttek általában oly módon reagálnak viselkedésükre, hogy az csak növeli a velük szembeni ellenállást. Ellenállnak minden olyan alternatív programnak, amely a tehetségüket hivatott felfedezni és ápolni, mert ők ezt átmenetileg leplezni szeretnék. Azonosításukhoz támaszkodni lehet az intelligencia- és kreativitástesztekre, specifikus képességtesztekre, a viselkedési kérdőívekre, a szülői, pedagógusi, iskolán kívüli személytől származó strukturált megfigyelésen nyugvó kérdőívekre.

Lemorzsolódók – Arra vágynak iskolai környezetben, hogy elismerjék tehetségüket, de ezt nem kapják meg. Az elutasítás miatt előálló negatív önértékelés ellen védekező stratégiákkal reagálnak, amelyek közé tartozik a nyílt agresszió, a depresszió, a visszahúzódás vagy valamilyen rendkívüli szabályszegő, illetve öndestruktív cselekedet. A lemorzsolódó tehetségek érdeklődési köre gyakran kívül esik a tanterv vagy az iskola pedagógiai programjának területein, iskolai kudarcaik pedig megerősítik ezt a tanterven kívüli aktivitást. Az iskola irrelevánsnak, olykor ellenséges közegnek tűnik számukra. Felső tagozatban már nagyon sokat hiányoznak az iskolából, ez egy részüknél már alsó tagozatos korban elkezdődik. A sok hiányzás érzelmi és mentális lemorzsolódásnak tekinthető az iskolai környezetből, amit akár a fizikai lemorzsolódás is követhet. A lemorzsolódó tehetség azonosítása gyakran nagyon későn történik meg. Önértékelése nagyon alacsony, és szüksége van arra, hogy szoros munkakapcsolatban legyen egy felnőttel, akiben megbízik. Azonosításában fontos szerepet játszanak az élettörténetet pásztázó nyitott kérdések, a szülői, pedagógusi és kortárs kérdőívek, további kiindulópontot adhatnak a személyiségvizsgáló eljárások is.

Kettős különlegességűek – Ehhez a típushoz tartozó tanulók nem tűnnek tehetségesnek az iskolában. Gondatlan, rendezetlen a kézírásuk, rendbontó viselkedésük következtében nehézséget okoz számukra, hogy befejezzék, megoldják az iskolai feladataikat. Gyakran tűnnek kapkodónak, figyelmetlennek, szertelennek, akik képtelenek arra, hogy iskolai feladatokat teljesítsenek. Stressztüneteket mutatnak, bátortalanságot, frusztrációt, elutasítottságot, tehetetlenséget vagy elszigeteltséget éreznek. Ezek a gyerekek/fiatalok tagadják, hogy nehézségeik lennének a feladatmegoldásban, inkább unalmasnak vagy ostobának nevezik a tevékenységeket vagy feladatokat. Más esetben humorral próbálják álcázni, hogy problémájuk lenne az önértékelésükkel. Minden eszközt bevetnek, hogy elkerüljék a kudarcokat, és boldogtalanok amiatt, hogy nem tudnak megfelelni saját elvárásaiknak. Gyakran türelmetlenek és kritikusak, ugyanakkor önfejűséggel, makacssággal reagálnak az őket érő kritikára. Ezeket a tanulókat általában figyelmen kívül hagyják a tehetség szempontjából, átlagos képességűnek tekintik őket, és legfeljebb a tanulási zavarok vagy a magatartási problémák mentén nyújtanak számukra segítséget. A képességtesztek profilelemzése és a szülői, a kortárs vagy a strukturált pedagógiai kérdőívek eredményei, portfóliók, projektmunkák nyújtanak segítséget az azonosításukhoz.

Önállóak – Ebbe a kategóriába tartozó tanulók egy részénél a kiemelkedő képességet a szüleik már nagyon korán, kisgyermekkorban is képesek észlelni az otthoni körülmények között megnyilvánuló viselkedésük alapján. Ezek a gyermekek iskolába lépve hatékonyan dolgoznak az iskolarendszer feltételei között. A sikeres profillal rendelkező tehetségekkel szemben, akik a környezet által támasztott és felkínált minden kis lehetőséget igyekeznek megragadni, az önálló típushoz tartozók arra használják a rendszert, hogy új lehetőségeket teremtsenek önmaguk számára. Nem az iskolai követelményeknek kívánnak eleget tenni – nem dolgoznak a rendszer érdekében –, hanem egy önmaguk által elképzelt rendszer szerint működnek és dolgoznak. Erős, pozitív önértékeléssel rendelkeznek, sikeres, pozitív figyelmet és támogatást kapnak az elért eredményeik miatt azokon a területeken, amelyeken a különféle tevékenységeket ők kezdeményezték. Tisztelik őket a felnőttek és a kortársak, gyakran rendelkeznek vezetői tulajdonságokkal is, és ilyen szerepet töltenek be az iskolában vagy az iskolát körülvevő közösségekben. Elfogadnak másokat, és képesek kockázatokat vállalni. Képességeik és magatartásuk alapján erős személyes vonzerővel és befolyásoló erővel rendelkeznek. Könnyedén és találóan képesek kifejezni érzéseiket, céljaikat, szükségleteiket. Azonosításuk csak deklarációt jelent az egyébként is nyilvánvaló tevékenységük elismerésére.