Határokon átívelő tehetséggondozás – Beszélgetés dr. Méhes Mártonnal, a Talent's Talk bécsi állomásának házigazdájával
A tudásmegosztó rendezvény célja, hogy összehozza a fiatal tehetségeket, tapasztalt mentorokat és kiemelkedő szakembereket, ösztönözve a generációk közötti párbeszédet és inspiráló gondolatcserét. Idén, június 2-án a bécsi Collegium Hungaricum ad otthont az eseményünknek, amelynek házigazdája dr. Méhes Márton igazgató. A beszélgetés során arról kérdeztük, milyen szerepet játszhat egy kulturális intézet a tehetséggondozásban, és milyen üzenetet hordozhat a Talent’s Talk a jövő generációi számára.
Milyen jelentőséget tulajdonít annak, hogy idén a bécsi Collegium Hungaricum ad helyet a Talent’s Talk konferenciának?
Első pillanattól fogva nagy örömmel fogadtuk azt az ötletet, hogy az idei Talent’s Talk konferencia helyszíne a bécsi Collegium Hungaricum legyen. A konferencia nem csak igen rangos esemény, hanem több aktualitás is összeköti az osztrák fővárossal. Egymás után két jubileumi évet ünneplünk, amelyek ráadásul szorosan egymásba fonódnak: a bécsi Collegium Hungaricum 2024-ben lett százéves, és éppen az a Klebelsberg Kuno kultuszminiszter alapította, akinek a tiszteletére 2025-re Klebelsberg Emlékévet hirdetett a magyar kormányzat. A Collegium Hungaricumok domináns funkciója eredetileg az ösztöndíjasok fogadása és mentorálása volt; erre alapította a 150 évvel ezelőtt született legendás miniszter a bécsi és a berlini intézeteket 1924-ben. Így tehát a Talent’s Talk konferencia eszmeisége tökéletes összhangban van a mi intézetünk tehetséggondozó hagyományaival. Bécs mindig is vonzó szellemi központ volt – így volt ez már a híres bécsi magyar nemesi testőrség idején a 18. századtól, olyan korabeli csillagokkal, mint Bessenyei György vagy Kisfaludy Sándor, aztán az 1920-as, 30-as években a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaival, köztük Kosáry Domokossal vagy Keresztury Dezsővel. És így van ez ma is a sokféle felsőoktatási partnerségnek, az osztrák-magyar bilaterális együttműködéseknek, a magyar állami és egyéb nemzetközi ösztöndíjaknak köszönhetően. Bár nehéz pontos számot mondani, de csak a bécsi Collegium Hungaricum körülbelül 1800 hivatalos magyar állami ösztöndíjast mentorált az elmúlt száz év során.
Ön szerint milyen szerepet játszhat egy kulturális intézet, mint a Collegium Hungaricum, a fiatal tehetségek támogatásában és a generációk közötti párbeszéd elősegítésében?
A bécsi Collegium Hungaricum nem csak a múltban, hanem a jelenben is betölti a mentor intézmény szerepét, folyamatosan fogad magyar állami ösztöndíjasokat, akik történészi, levéltári, irodalmi vagy éppen germanisztikai kutatásokat végeznek különböző bécsi egyetemeken és archívumokban. Ezt a munkát az intézet keretein belül működő Bécsi Magyar Történeti Intézeten keresztül is támogatjuk. De nem csak a tudományok, hanem a művészetek terén is számos módon segítjük azokat a fiatal tehetségeket, akik meg szeretnék mutatni magukat külföldön is, vagy együttműködési lehetőségeket keresnek Ausztriában. A bécsi Collegium Hungaricum az egyik legnagyobb külföldi kulturális intézete az országnak, így igen sokféle módon tudja támogatni a kreatív és innovatív kezdeményezéseket: szállással, szervezéssel, partnerek közvetítésével, reklámmal vagy éppen szakmai tanácsadással. Például minden évben az intézeten keresztül jutnak ki fiatal magyar dizájnerek a Bécsi Dizájn Hétre vagy írók a Bécsi Nemzetközi Könyvvásárra.
A legszerencsésebb helyzet az, amikor a mentorálás vagy motiválás összeér a magyar tudományos és kulturális eredmények és értékek népszerűsítésével. Erre jó példa Karikó Katalin idén májusi látogatása a bécsi Collegium Hungaricumban, amikor is motivációs előadást tart osztrák és magyar gimnazistáknak a tudomány szépségéről és jelentőségéről, illetve arról, hogy jó döntés tudományos pályára készülni. Egyben nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a magyar Nobel-díjas kutatót az intézetünkön keresztül hozhatjuk közelebb az osztrák közvéleményhez.
Mit jelent az Ön számára a mentorálás? Volt-e valaha az Ön életében olyan személy, aki hasonló mentor szerepet töltött be?
A mentorálás véleményem szerint csak akkor lehet sikeres, ha őszinte és önzetlen. Ugyanis az alapja a mentor és a mentorált közötti bizalom, amellyel egyik fél sem élhet vissza. Nekem két ilyen személyes mentorom is akadt a pályám kezdetén, az egyik Komlósiné Knipf Erzsébet tanárnő volt még a pécsi egyetemi és budapesti doktorandusz időkből. Sok minden egyéb mellett neki köszönhetem azt, hogy végül szép sikerrel szereztem doktori címet germanisztikából. A másik Masát András professzor úr volt, aki mellett a kulturális diplomácia szépségei bontakozhattak ki előttem a berlini Collegium Hungaricumban, ahol sok évig együtt dolgozhattuk a 2000-es évek elején – ő igazgatóként, én a helyetteseként. Számomra ők ketten azért is igazi mentorok, mivel mindketten maradandó pozitív hatással voltak az életem és a karrierem alakulására, így a legnagyobb tisztelettel gondolok rájuk.
Milyen különlegességet hordoz magában ez a rendezvény más, hasonló konferenciákhoz képest?
A Talent’s Talk semmilyen értelemben nem hagyományos konferencia. Közel hozza a fiatalokhoz és minden érdeklődőhöz a „nagy neveket”, akikről eddig inkább csak hallottuk, hogy milyen sikeres tudósok, üzletemberek, intézményvezetők vagy művészek. Most pedig személyesen hallgathatjuk meg őket, közvetlen párbeszédbe kerülhetünk velük.
Különlegessége az is, hogy összehozza a generációkat, a jelent és a jövőt. Ez nagy dolog, mivel a legtöbb konferencia zárt szakmai körben marad, a Talent’s Talk viszont nyitott, és alapeleme a kapcsolatépítés, a networking is. De a jövőt nem csak a fiatal célközönség képviseli, hanem a konferencia témái is: a Talent’s Talk remekül tapint rá azokra a kihívásokra, amelyek határon innen és túl ugyanúgy foglalkoztatják a fiatalabb generációkat, hiszen nekik nem mindegy, hogy milyen világban fognak élni 30, 40 vagy 50 év múlva. A hálózatos tudás, a mesterséges intelligencia, az űrkutatás vagy a klímakérdések mindenkit érinteni fognak – az pedig külön izgalmas, hogy mindezekre milyen válaszokat ad a tudomány, a gazdaság, a diplomácia vagy a művészetek. Egy biztos, a megfejtés csak közös lehet, és ezt a közösségi élményt is jól képviseli a Talent’s Talk konferencia.
A bécsi Collegium Hungaricum – mint tudomány- és kultúraközvetítő intézet – számára mindamellett az is fontos volt, hogy a konferencia az osztrák-magyar párbeszéd platformja is lehessen, ezért különösen örülünk annak, hogy a fantasztikus magyar előadók mellett osztrák szereplő is lesz a részben magyarul, részben angolul zajló programban.
Hogyan látja a fiatal generációk szerepét a jövő kihívásainak megoldásában – akár kultúra, akár tudomány vagy gazdaság területén?
A fentebb említett kihívásokra csak a különböző generációk együttműködésével találhatjuk meg a választ, mégpedig a legkülönbözőbb társadalmi rétegek, illetve szakterületek bevonásával. Erre a komplexitásra hadd adjak egy példát a saját programunkból. Tavaly mutattuk be az intézet galériájában az „Into the Ice” című kiállítást, amely egy néhány évvel ezelőtti nagy nemzetközi északi-sarki expedíció történetét meséli el Horváth Esther magyar fotós fantasztikus képein keresztül. Mit közvetített ez a tárlat és a hozzá kapcsolódó látványos prezentációk? Rengeteg tudást és tényanyagot egy expedícióról, az Északi-sark viszonyairól, a klímaváltozás kihívásairól. Példát mutatott arra, hogy egy elszánt fotós micsoda karriert futhat be a nemzetközi tudományos közegben, és rámutatott arra is, hogy mekkora szerepe van a művészi színvonalú képeknek és a közvetlen, izgalmas történetmesélésnek a tudás közvetítésében. Arról nem is beszélve, hogy inspiráló példája volt egy fiatal magyar női tehetség nemzetközi sikereinek.
Mit üzenne azoknak a fiataloknak, akik most csatlakoznak először a Talent Kapital Hungary mentorprogramjához?
A „mentor” szó az ógörög mitológiából származik. Mentor Odüsszeusz barátja volt, aki annak távolléte idején Odüsszeusz fiának, Télemakhosznak az apai nevelője és tanácsadója volt. Azt kívánom, hogy a mentorprogramba kerülő mai fiatalok is érezzék úgy, hogy barátok közé, mi több egy családba kerültek, amely segíti őket abban, hogy megtalálják az útjukat, mint ahogyan már a 20-as, 30-as években a bécsi Collegium Hungaricum is a teljességre törekedett az ösztöndíjasokról való gondoskodás során.
Miért tartja fontosnak, hogy a tehetséggondozás nemzetközi kontextusban is megjelenjen?
Először is fontosnak tartom, hogy külföldre is elvigyük annak a hírét, hogy Magyarországon ilyen professzionális mentori programmal támogatják a fiatal tehetségeket. Másodszor pedig mindig lehet tanulni egymástól, így a tehetséggondozás módszereivel kapcsolatban is. Többek közt ezért vannak a külföldi kulturális intézetek, így a bécsi intézet is, hogy közvetítsünk a kultúrák, nyelvek, tudományos és művészeti szcénák között, és a párbeszédnek köszönhetően erősítsük a bizalmat egymás iránt, illetve tanuljunk egymástól. Harmadszor pedig meggyőződésem, hogy magának a mentorálásnak is éppen az az egyik célja, hogy a magyar tehetségeket a nemzetközi térbe vigyük, azaz fellépési, együttműködési, továbbtanulási lehetőségekhez juttassuk őket. Ezen érvek mentén haladva nem csoda, hogy ilyen jól egymásra talált a Talent’s Talk konferencia és a bécsi Collegium Hungaricum!
