Köbüki a háttérben, tehetség az élvonalban – interjú Fodor Odettel

Az intézményben tanul Fodor Odett, aki a természettudományos tehetségterületen belül biológiában nyújt kiemelkedő teljesítményt. Odett már kisgyermekkora óta orvosnak készül, ennek érdekében tudatosan építi pályáját: nemcsak kitűnő tanulmányi eredményeket ér el, hanem a Semmelweis Egyetem Junior Akadémiáján és Tehetségtáborában is sikeresen szerepelt, és jelenleg aktív résztvevője a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika radiológiai osztályán folyó kutatómunkának. Felkészítő tanára a Köbüki tehetséggondozó tanári ösztöndíjban részesült Bakán Szilvia, aki több éve támogatja Odettet céljai megvalósításában.

Most magát Odettet kérdeztük álmairól, motivációiról és terveiről.

Mentorod, Bakán Szilvia Köbüki tehetséggondozó tanári ösztöndíjban részesült. Hogyan élted meg, hogy egy ilyen elismerésben részesülő pedagógus segíti a fejlődésedet?

Hatalmas öröm és inspiráció volt számomra, hogy egy ilyen lelkes tanárt tudhattam a mentoromnak, mint Bakán Szilvia. Már a közös munka kezdetén éreztem, hogy olyan figyelmet és támogatást kapok, amelyet a megszokott iskolai kereteken belül még nem tapasztaltam. Úgy gondolom, hogy ez az elismerés alátámasztja a mentorom szakmai tudását, illetve a hatalmas szívét, amellyel nap mint nap támogatott és segített abban, hogy felismerjem a bennem rejlő lehetőségeket. Meggyőző érveivel, kreatív ötleteivel mindig a lehető legpozitívabb jövőképet tárta elém, és ezzel együtt motivált a céljaim elérésében. Segített felismerni az erősségeimet és a gyengeségeimet, majd megmutatta hogyan fejlesszem őket, hogy sikeres legyek. Egy ilyen tanár mellett nemcsak fejlődni tudtam, hanem sikerült felismernem azt is, hogy a céljaim elérhetők, ha kitartóan és odaadóan dolgozom értük.

A Köbüki célja, hogy a pedagógusok még hatékonyabban támogathassák diákjaikat. Te hogyan érzed, milyen pluszt adott neked a mentoroddal való közös munka?

Amit mindenképp kiemelnék, az a pozitív látásmód, illetve kreativitás, hiszen minden helyzetből a lehető legjobbat lehet kihozni ennek a kettő tulajdonságnak az ötvözéséből. A mentoromnak hála nem csak a biológia tudásomat mélyítettem el, hanem fejlődött az önbizalmam és a motivációm is. Új gondolkodásmódokat ismertem meg általa, bátorított a kérdezésre és biztatott, hogy ne féljek a véleményemet felvállalni. Ezeken kívül hozzátenném még, hogy az ő támogatásának köszönhetően jutottam be a Semmelweis Egyetem első Tehetségtáborába, később pedig a Városmajori Klinikán lévő kutatómunkába is. Nekem ez egy olyan gondoskodó támogatás, ami szerintem túlmutat a hagyományos tanár-diák kapcsolaton.

Hogyan indult nálad a természettudományok, azon belül is a biológia iránti érdeklődés?

Kisgyermekkoromtól kezdve szeretem a természetet és az állatokat. Mindig is szerettem kirándulni, világot látni. Tipikusan az a kislány voltam, aki mindenre kíváncsi volt. A nagy áttörés általános iskolában kezdődött, amikor is biológiaórán elkezdtünk az emberrel és annak működésével foglalkozni. Különösen érdekelt az ember felépítése, hogy mi mivel létesít kapcsolatot, és hogy mik az emberi test határai. Tizenkét éves voltam, amikor nagymamám elvitt a “Body” nevezetű kiállításra Budapesten. Ott és akkor úgy éreztem, mintha hazaérkeztem volna. Akkoriban döntöttem el, hogy egyszer orvos szeretnék lenni.

Mit jelent számodra, hogy már középiskolásként lehetőséged van az egyetemi klinikán kutatómunkába kapcsolódni?

Számomra hatalmas megtiszteltetés és még nagyobb motiváció, hogy már középiskolásként részt vehetek egy kutatómunkában, hiszen ez ösztönöz abban, hogy még tudatosabban készüljek a jövőmet illetően. A klinikán rengeteget tanulhatok arról, hogy milyen egy csapatban dolgozni, ahol mindenki kiveszi a saját részét egy projektben. Beleláthatok az orvosok hétköznapi életébe és megismerhetem a gondolkodásmódjukat. A kellemes hangulat és társaság által azt érzem, hogy én is tartozok egy közösséghez. Látva a kutatók, orvosok munkáját csak még jobban úgy érzem, hogy én is hasonlót szeretnék csinálni a későbbiekben.

A Köbüki ösztöndíj a hosszú távú tehetséggondozást támogatja. Te milyen élményt kaptál a Semmelweis Egyetem Junior Akadémiáján és a Tehetségtáborban, amely a pályádra is hatással lehet?

A Junior Akadémia előadásai rettentően sok plusz tudást adtak. Nagyon sok érdekességet megtudhattam egy téma kapcsán, majd az előadások utáni tesztekkel rögtön tesztelhettem is az ismereteimet. A Tehetségtábor keretein belül pedig rengeteg új élményben volt részem, hiszen számtalan egyetemi klinikára volt lehetőségünk bejutni, ott izgalmas előadásokon, feladatokon részt venni. Leírhatatlan élmény volt megannyi velem hasonló érdeklődési körű emberrel együtt lenni és beszélgetni. Mintha egy teljesen más világba csöppentem volna a korábbi élményeimhez képest. Belátást kaphattunk egy orvostanhallgató életébe, hogy milyen nehézségekkel és kalandokkal kell szembenézniük nap mint nap.

Hogyan tudod összeegyeztetni az iskolai tanulmányaidat és a kutatómunkát a Városmajori Klinikán?

Sajnos a távolság miatt elég sokat kell utaznom ahhoz, hogy beérjek a klinikára, így inkább iskolai szünidőkben szoktam bejárni kutatni. Ez az elején nehézkes volt, mivel akkor sokkal többet kellett bejárnom, most már viszont otthon is tudok rajta dolgozni, ami nagy segítség iskola időben. Ezzel szemben a szünidőkben csak a kutatómunkára koncentrálok, ilyenkor többet is vagyok bent a klinikán és segítek más készülő projektekben is. Szerintem így sokkal egyszerűbb összeegyeztetni a kettőt, mivel ezáltal kicsit elkülönülnek egymástól. Illetve a koncentrációm egyszerre csak egy dolog/projekt felé fókuszál, ami javítja a munkamorálomat.

Van-e olyan terület az orvostudományon belül, ami különösen érdekel, és amiben a jövőben elmélyülnél?

Jelenleg kettő terület van, a neurológia és a kardiológia, viszont az ideggyógyászat sokkal régebb óta érdekel. Emlékszem még általános iskola végén kellett egy záró prezentációt készíteni egy általunk választott témából és én már akkor az idegrendszerről tartottam az előadásomat. Úgy gondolom, hogy rengeteg kiaknázatlan terület van még ezen a területen belül, például számos idegrendszeri betegségnek még nem tudjuk a pontos okát amiért kialakulnak. A kardiológia iránti érdeklődésem pedig a középiskola elején kezdődött egy disznó szív boncolásával, és a Városmajori klinikán mélyült el, ahol rengeteg CT felvételt láttam a szív különböző részeiről, betegségeiről.

A Köbüki arra is példa, hogy a tanár és a diák közös munkája különleges eredményeket hozhat. Te mit tanultál ebből a kapcsolatból, ami hosszú távon is veled marad?

Azt, hogy sose szabad feladni, legyen akármennyire is nehéz, akármennyire is hosszú, a céljainkért küzdeni kell, hiszen a kitartásunk egyszer meghozza gyümölcsét. A mentorom megtanított arra is, hogy hogyan rendszerezzem az életemet, továbbá megmutatta azt is hogyan legyek nyitott az új dolgokra, és hogyan nyissak feléjük. Ráébresztett arra, hogy milyen fontos a kitartás, a kíváncsiság és az együtt gondolkodás. Ez a kapcsolat megtanított arra, hogy ne féljek a hibáktól, kudarcoktól, mert azokból tanulhatok a legtöbbet, inkább tekintsek úgy rájuk, mint új lehetőségekre.

Mit üzennél más tehetséges fiataloknak, akik hasonló úton szeretnének elindulni?

Azt üzenném nekik, hogy legyenek türelmesek és kitartóak, hiszen ezt az utat nekik kell kitaposni a saját szorgalmukkal és beleadásukkal. Ha valami igazán érdekli őket, merjenek belevágni, hiszen kitartással és kíváncsisággal lehet messzire jutni. Merjenek kérdezni, utánajárni a dolgoknak, és keressék azokat a lehetőségeket, ahol fejlődhetnek. Merjenek segítséget kérni, hiszen egy tapasztaltabb mentor rettentően sokat tud segíteni nemcsak a tudásuk fejlesztésében, hanem a jövőjük építésében is.