Mérni a tehetséget?!

Ha magunk elé képzelünk egy tehetséges gyereket, azt látjuk, hogy valamilyen tevékenységben ez a tehetsége megnyilvánul. Csak észre kell venni és támogatni abban, hogy fejlődni tudjon. De mi van akkor, ha soha nem végzi azt a tevékenységet, amelyről kiderülhetne, hogy tehetséges benne, vagy ha nem látja ezt olyan avatott szem, aki a tehetséget azonosítaná? A legfőbb kérdés tehát az, hogy van-e lehetőség a tevékenységek során történő tehetségazonosításra. Ha azt látjuk, hogy a programok, lehetőségek korlátai a tehetségvesztés veszélyét hordozzák, érdemes tenni ellene valamilyen tehetségazonosító mérés beiktatásával, hogy a tehetség felismerését ne bízzuk a véletlenre. Mivel egy gyereknek a legjobb esélye a szűkebb környezetében van arra, hogy tehetségét felismerjék és fejlesszék, a Nemzeti Tehetség Központ az iskolákat, a pedagógusokat támogatja abban, hogy magas szinten tudjanak tehetségazonosítást végezni.

Ami a tehetségazonosítás szükségessége mellett szól

•  Információ a tanulóról: A pszichológiai mérések (amelyek nemcsak a képességekre, hanem egyéb területekre is irányulhatnak: pl. énkép, szorongás, érdeklődés) nagyon sok információt nyújthatnak a tanulók egyéni jellemzőinek megismeréséhez és a további támogatás irányának meghatározásához. Emellett egyéb módszerek, pl. a tanári megfigyelés, a szülőkkel való konzultáció is hasznos kiegészítői lehetnek ennek a folyamatnak. Az egyéni jellemzők mellett a környezet megismerése, „diagnosztizálása” is fontos ahhoz, hogy az egyéni tanulási útvonalakat meghatározhassuk. A fő kérdés tehát az, hogy a megszerzett információt hogyan értelmezzük, mire használjuk, hogyan alkalmazzuk.
• Alulteljesítők, a nem iskolai elvárások szerint jól teljesítők felismerése: A képességtesztek rámutatnak a különböző területeken történő kiemelkedő potenciál jelenlétére abban az esetben is, ha az adott tanuló iskolai teljesítményében ez nem mutatkozik meg.
• Objektív mérések a potenciál megállapítására: A képességtesztek, különösen az online felvett, mechanikusan és sztenderd módon értékelt tesztek a szubjektív értékelő eszközöknél precízebben és objektívebben mérnek, így az egyének közti különbségek megbízhatóbban jelezhetők.
• Érzékenyítés: Egy komplex tehetségazonosítási rendszer érzékenyíti a pedagógusokat a tehetség témája iránt, a különféle területek mérése arra hívja fel a figyelmet, hogy sokféleképpen lehet jónak lenni, rámutat az alulteljesítőkre, a profil jellegű diagnosztika pedig az egyéni jellegzetességek változatossága mellett az egyéni fejlődési útvonalak biztosítása és az ideális környezeti feltételek megteremtésére irányítja a figyelmet.
• Gyakorlati szempontok: A tehetségazonosítás gyakran szükséges a limitált feltételek, a pályázatokra, különböző programokra való jelentkezés vagy delegálás szempontjából, illetve az adott programokra való beválogatás indoklása szempontjából.

Összességében elmondható, hogy ha mérünk, akkor a tesztek alapján történő „tehetséges” vagy „nem tehetséges” kategóriák felállítása semmiképp sem szerencsés, hiszen a mérések alapján csak annyit tudunk, hogy adott időben, adott feltételek és körülmények mellett, adott területen mire képes a gyerek. A mérés eredménye a tehetségpotenciált jelzi, ahhoz, hogy az majd később kiváló teljesítményben tudjon megnyilvánulni, nem elegendő, de szükséges feltétel.

Mérjük! De hogyan?

A tehetségvesztés mértékének csökkentése érdekében a Nemzeti Tehetség Központ olyan szűrő-, azonosító- és fejlesztőtevékenységeket dolgozott ki az elmúlt években, amelyek a tantervi keretek közt nehezen mérhető, illetve fejleszthető tanulók magas szintű képességeinek felismerését, illetve az általuk alkotott rejtett tehetségtartalékok mozgósítását szolgálják. A tehetségazonosítás támogatására egy kiterjedt körben alkalmazható (egy iskolai évfolyam összes tanulójának kognitív és nem kognitív képességterületeinek mérésére alkalmas) komplex szűrési rendszert alakítottunk, amely segítségével olyan tanulók kiemelkedő képességeit is felismerhetjük, akiknek erősségei általában rejtve maradnak a hagyományos értékelési rendszerek keretei között. Az IKT-alapú rendszer 2018-ban készült el, az iskolák azóta használhatják tehetséggondozó feladataik ellátása során.

Az információtechnológiai eszközök használata a pedagógiai és pszichológiai mérés–értékelés területén több szempontból is előnyös: egyrészt praktikus az adatfelvétel, az adattárolás és a visszajelzések gyorsabb és gazdaságosabb kivitelezése szempontjából, másrészt pedig nagyobb szakmai hatékonyságot nyújt az új képességek, készségek mérésével valamint részletesebb, sokoldalúbb információszerzési lehetőséget biztosít. A számítógépen kitöltött teszt abban tér el leginkább egy papír–ceruza teszttől, hogy adaptív a felépítése, vagyis nem ugyanazt a konkrét feladatsort kapja minden diák, hanem egy nagy számosságú feladatbankból válogat az algoritmus, az újabb feladatokat az előző megoldásához igazítva. Mivel nincs egységes feladatsor, a csalás lehetősége minimális, a megoldókulcs sem tud elterjedni. Adaptív tesztelés során a tesztet megoldó személy nem előre meghatározott feladatokat, előre meghatározott sorrendben old meg, hanem attól függően kapja a teszt egyes feladatait, hogy az előzőkön miképp teljesített. Feladatszintű adaptív teszt esetén, ha a tesztelt személy helyesen oldja meg a teszt egyik feladatát, következő feladatként egy nehezebbet kap, ha elrontja azt, akkor a teszt következő feladata számára egy könnyebb feladat lesz. Ezen algoritmus hatására az adaptív tesztelés során a tesztelt személyek többségükben olyan feladatokat kapnak, amelyek a lehető legtöbb információt szolgáltatják képességszintjükről, miután ezek a feladatok lehetőleg a legközelebb állnak a valós képességszintjükhöz.

Kedves Szülő! Több száz iskola használta, és reméljük fogja a jövőben is használni a Nemzeti Tehetség Központ tehetségazonosító eszközeit. Amennyiben Önnek ötödikes gyermeke van, találkozhat ezzel a rendszerrel, és talán épp ez indítja majd el őt tehetsége kibontakozásában.