„Az alkotás öröme visz előre a pedagóguspályán” – beszélgetés Stárics Roland Köbüki-ösztöndíjas tanárral

A Köbüki ösztöndíjas pedagógus idén a MOL–Új Európa Alapítvány Mester-M díját is elnyerte – diákjai jelölése alapján. A Gimnázium MTM mentoraként hiszi, hogy a tehetséggondozás nem csak a legjobbakról szól, hanem arról is, hogy mindenki megtalálja a céljai eléréséhez vezető utat.

Az elmúlt két évben Köbüki ösztöndíjban részesült. Milyen lehetőséget vagy megerősítést adott Önnek ez az ösztöndíj?

A Köbüki ösztöndíj számomra az értékteremtő, elhivatott szakmai többletmunka elismerését és megbecsülését jelenti. Ez az elismerés nemcsak büszkeséggel tölt el, hanem folyamatos fejlődésre is ösztönöz. Arra inspirál, hogy új utakat keresve gazdagítsam pedagógiai eszköztáramat, és a mindennapi munkámba innovatív tehetségfejlesztő módszereket építsek be. Az ösztöndíj támogatásával lehetőségem nyílik új programokat és képzéseket kipróbálni, ezáltal még felkészültebben és hatékonyabban segíthetem a fiatal tehetségek kibontakozását.

Mit tapasztal, milyen hatással van a pedagógusokra, ha elismerik őket egy-egy ösztöndíj vagy díj által?

Úgy gondolom, amikor egy pedagógus elismerést kap, az nemcsak öröm, hanem felelősség is. Megerősít abban, hogy amit tanítványaimmal közösen végzünk és szervezünk – legyen szó diáklabori foglalkozásokról, versenyfelkészítő szakkörökről, tehetséggazdagító terepgyakorlatokról vagy szemléletformáló plakátkiállításokról – valóban értéket teremt és hatással van a diákokra. Ez a visszajelzés motivál, új lendületet ad, és folyamatosan emlékeztet arra, miért választottam ezt a gyönyörű, sokoldalú hivatást.

Milyen pedagógusok, élmények formálták Önt a pályája elején? Volt, aki hasonlóan inspirálta, mint most Ön a tanítványait?

Ha egykori tanáraimra gondolok, először a hivatásszeretetük, az önbizalmat erősítő támogatásuk és az önzetlenségük jut eszembe. Mindig számíthattam rájuk, miközben megtanították, hogy a bennem rejlő tehetséget ragadjam meg, és ezen keresztül járjam a saját utamat. Az ő példájuk motivál arra, hogy pedagógusként én is hasonló módon kísérjem tanítványaimat: bátorítsam őket, segítsem felismerni erősségeiket, és támogassam abban, hogy magabiztosan haladjanak saját útjukon.

Ön a földrajz tantárgy tanításának kiemelkedő személyiségeként ismert. Mi az, amit leginkább szeret a földrajzban, és hogyan tudja ezzel megszerettetni a diákjaival a világ megismerését?

Én is azok közé tartozom, akik szerint a földrajz a tudományok királynője, hiszen egységben szemléli a természetet és az embert, a környezetet és a társadalmat. Tanulóként hamar lenyűgözött a földrajz vagány sokoldalúsága, sejtelmes titokzatossága és lankadatlan oknyomozó szenvedélye, valamint az a különleges képessége, hogy nemcsak összekapcsolja, hanem szintetizálja is a különböző tudományok eredményeit, így átfogó és hiteles képet ad a gyorsan változó világról.

Pedagógusként arra törekszem, hogy tanítványaimban is kialakuljon ez a komplex szemlélet: a felismerés, hogy a világ jelenségei, folyamatai és az emberi tevékenységek szorosan összefonódnak és kölcsönhatásban állnak egymással. Szerintem a naprakész példák, infógrafikák, animációk és videó-bejátszások, valamint a tanulás során szerzett saját mérési, elemzési, kísérleti, terepi és alkotási tapasztalatok adják a diákok számára azt az élményt, amely fenntartja figyelmüket és kíváncsiságukat.

Úgy is fogalmazhatnék, hogy a földrajz elválaszthatatlan a „mágikus ötöstől”: a vizsgálódástól, a tevékenykedtetéstől, a szemléltetéstől, a megértéstől és a cselekvésre ösztönzéstől – ezek együtt teszik élménnyé a világ megismerését.

A Zrínyi Miklós Gimnázium tanulói több mint 100 alkalommal értek el 1-10. helyezést országos és kárpát-medencei földrajzversenyeken az elmúlt közel másfél évtizedben. Mi az, amit ezek a sikerek visszatükröznek az iskola légköréről, az ottani munkáról?

Ezek a kimagasló versenyeredmények azt tükrözik, hogy a Zrínyi Miklós Gimnáziumban a tehetségek kibontakoztatása, a kreatív és önálló gondolkodás ösztönzése, valamint a bátor és felkészült versenyzés természetes része a mindennapoknak. A sikerek által az egyes évfolyamok tanulói egymásnak állítanak példaképeket, így a „diáklegendák” mindig velünk élnek, motiválva az újabb generációkat.

A tehetséggondozás mellett Ön terepgyakorlatokat, kutatási projekteket, közösségi programokat is szervez. Miért tartja fontosnak, hogy a tanulás ne csak tanteremben történjen?

Tapasztalom, hogy a diákok kedvelik az életkori sajátosságoknak megfelelő, újszerű tananyagfeldolgozási módszereket, az egyedi látásmódot erősítő szakmai programokat és a tantermen kívüli környezetben megvalósuló közösségerősítő interakciókat. Ezek lehetnek természetjárások, üzemlátogatások, témanapokhoz kapcsolódó bemutatók, vagy egyéni és páros munkában készített alkotások (pl. plakátok, makettek, játékos párbeszédek, kisfilmek). Az ilyen tevékenységek nemcsak lehetőséget adnak az egyéniség, az ötletesség és a vélemény kifejezésére, hanem önállóságra és együttműködésre nevelnek, fejlesztik a problémamegoldó képességet, rugalmas gondolkodásra késztetnek, és az alkotás örömét is biztosítják. Hiszem, hogy ezek a tevékenykedtető programok és kezdeményezések teszik élménnyé a tanulást, maradandóvá a megszerzett tudást, és segítik a diákokat abban, hogy kialakítsák azt a gyakorlatias és rugalmas készség tarát, amelyre a folyamatosan változó világban szükségük lesz.

Van olyan történet, diák, aki különösen megmaradt Önben, mint példa arra, miért érdemes ezt a hivatást választani?

Örömmel tölt el, hogy több diákom választotta a pedagógushivatást és az egyetemi oktatói-kutatói pályát, a legtöbben azonban közgazdászként dolgoznak a tágan értelmezett gazdaság- és pénzügyi földrajz világában, a versenyszférában. Mindig azt mondom a tanítványaimnak, hogy higgyenek magukban, és bízzanak a befektetett munka erejében. A sikerhez vezető út ugyanis szorgalmas gyakorláson és a versenyszituációk következetes modellezésén keresztül vezet, törvényszerűen buktatókkal és formaingadozásokkal kikövezve. Azok a diákok, akik képesek komfortzónájukból kilépni, „önmagukat legyőzni” és a hullámvölgyekből erőt meríteni, valamint akik kulcspillanatokban higgadtan döntenek és választékosan, összeszedetten kommunikálnak, felnőttként is sikerrel helytállnak, bármilyen területen dolgozzanak is – szó szerint határ a csillagos ég. Idei OKTV-győztes tanítványom, Hegedüs Máté Mihály 2025 nyarán például lehetőséget kapott rá, hogy élő kapcsolásban beszélgessen a Nemzetközi Űrállomáson tartózkodó Kapu Tibor kutatóűrhajóssal. 

Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznia, mit üzenne azoknak a fiatal pedagógusoknak, akik most kezdenek a tehetséggondozás útján járni, mit mondana nekik?

A tehetséggondozás a pedagóguspálya egyik legszebb és legértékesebb része. Számomra mindig a közösen megtett út a legemlékezetesebb: ahogyan a tanulók és a pedagógus együtt halad, egymástól tanulva, tapasztalatot és tudást cserélve, értéket teremtve, miközben felfedezik saját képességeiket és lehetőségeiket. Ez a folyamat nemcsak a diákok fejlődését gazdagítja, hanem a pedagógust is folyamatosan formálja, és segít, hogy még jobb tanárrá váljon.