Berta Zsófia kapta a KÓD ösztöndíjat a Talentum Hungaricum program mentoráltjaként

A Magyar Civil Háló által alapított KÓD ösztöndíj célja a nagy karrier előtt álló, tehetséges, szorgalmas fiatalok megtalálása és támogatása. Az ünnepélyes átadóra a Nemzeti Tehetség Központban került sor, amely a Talentum Hungaricum művészeti inkubációs program lebonyolítójaként tett javaslatot az ösztöndíjas személyére.

„Idén 62 fiatal került be a Talentum Hungaricum programunkba, és mindegyik nagyon tehetséges, mindenki megérdemelné ezt az ösztöndíjat. Próbáltunk valami olyat tényezőt keresni, ami ennél több. Berta Zsófit már második éve mentoráljuk, és az a szorgalom, alázat, segítőkészség, ami kísérte a vele való együtt töltött időt, meg a munkát, az az, ami egy picit szerintem még többet hozzáadott.” – mondta ösztöndíjasunkról Sándor-Kovács Dóra, a Nemzeti Tehetség Központ ügyvezetője.

Berta Zsófia Viktória a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatója, aki számára a tánc nem csupán mozdulatok sorozata, hanem egy mély, érzelmekkel teli kifejezésmód, amely képes elgondolkodtatni és megszólítani a nézőt. Táncai őszinték és intenzívek: minden pillanatban igyekszik magával ragadni a közönség figyelmét, miközben szabad önkifejezése is minden mozdulatában érződik. Zsófit eddigi pályájáról, a most kapott elismerésről és a Talentum Hungaricum programról kérdeztük. 

Mi volt az a meghatározó élmény vagy döntési pont, amely a táncművészeti pálya felé vitt? Mi történt akkor?

Nagyon kiskorom óta versenyzem már, és egyébként nagyon meghatározó volt az első versenyem, amin én szólóval felléptem a színpadra, mert először versenyeztem szólóban, és a zsűritől egy külön diát is kaptam, és onnan stb. kezdve végig 12 éven keresztül az összes verseny, amin részt vettem, az nagyon-nagyon meghatározó volt szerintem ebben. 

Volt olyan szakmai vagy személyes áttörés az eddigi pályádon, ami után másképp tekintettél magadra?

Ez Horvátországban egy nemzetközi verseny volt, ahol szólóban sikerült megnyernem a kategóriámat, és a legjobb 30 produkcióba bekerültem, és ez egy hatalmas dolog volt számomra, mert nyilván egy nemzetközi verseny, és először léptem fel ilyenen, úgyhogy talán ezt mondanám.

A Talentum Hungaricum program milyen módon járult hozzá a fejlődésedhez?

A Talentum Hungaricum rengeteg fellépési lehetőséget ajánl, és amiért a leghálásabb vagyok az az, hogy az utóbbi két évben a programom belül rengeteg zenésszel dolgozhattam együtt, és dolgozhattam élő zenére. Csodás művészeket ismertem meg, nagyon-nagyon szuper a közeg, illetve a mentoraim is nagyon sok mindent hozzáadtak ahhoz, hogy én még inkább fejlődjek a szakmában.

A Talentum Hungaricum programban fontos cél a művészeti koprodukció, az, hogy táncművészeti és zenei tehetségek együtt dolgozzanak és hozzanak létre új, fúziós alkotásokat. Mesélnél arról, hogy Te kikkel dolgoztál együtt új produkciókon a programnak köszönhetően? 

Igen, a The Roving Chess Club és az Emingo zenekarral is együtt dolgozom. Külön szólistákkal is, mint például Mocskonyi Dörgő, illetve Kákonyi Rózát is kísértem most a nagy koncerten, miközben egy saját dalát énekelte. Szóval szólistákat, illetve zenekart is tapasztaltam már.

Amikor megláttad a Talentum Hungaricum pályázat felhívását, mi volt az, ami számodra a legvonzóbb volt a program által kínált lehetőségek közül (pl. mentorok, fellépések, ösztöndíj)? 

Igazából mind az összes egybevéve. Úgy gondoltam, hogy nagyon jó lehetőséget tud nekem kínálni a program, illetve kapcsolatépítés szempontjából is nagyon fontos, szakmailag is tudok fejlődni, mivel mentorálnak minket, szóval minden téren abszolút nagyon-nagyon pozitív az, amit ők visznek és amivel segítenek. 

Milyen visszajelzés vagy szakmai mentor támogatás volt a legnagyobb hatással rád a program során? 

Mindenféleképp Aradi Mária mesternőt említeném, akivel ebben az évben dolgoztam együtt. Ő volt az a mentor, aki azt mondta nekem, hogy nagyon-nagyon sajátos a mozgás, amit én képviselek, és hogy ő nagyon örül annak, hogy a táncon belül és ebben a művészetben lehet még ilyen tehetségekkel találkozni. Ő buzdította arra, hogy ezt vigyem tovább, és ezzel foglalkozzak többet még.

Ha egyetlen pillanatot kellene kiemelned a programból, amit sosem felejtesz el, melyik lenne az és miért?

Hát mindenféleképp az idei nagy koncertünket mondanám, nekem ez egy nagyon-nagyon pozitív élmény volt. Hiszen egy olyan dologgal állhattam színpadra, ami teljes mértékben a sajátom volt, és úgy éreztem, hogy most meg tudom mutatni azoknak az embereknek, akik követik a programot, és eljöttek megnézni ezt a koncertet, hogy igen, én ilyen vagyok, és ez lehet valakinek tetszik, valakinek nem. Teljes mértékben kibontakoztam a színpadon, és úgy éreztem, hogy egy boldog közegben vagyok, ahol mindenki támogat mindenkit.

Mit szeretnél, mit érezzen a közönség, amikor téged néz a színpadon?

Ez egy érdekes dolog. Én nem feltétlen szeretek tényeket közölni, vagy esetleg egy cselekmény szállat végig futtatni. Nekem az az egy a fontos, hogy mindenkinek, aki ott ül a nézőtéren, adjak valamit, és teljesen különböző lesz az, hogy mit fognak tőlem kapni, de az, hogyha kicsit libabőrösek lesznek, miközben néznek engem, vagy csak akár egy gondolat megfogalmazódik bennük, és ők azt hazaviszik, és megmarad bennük, az már nekem bőven elég.

Számodra mit jelent a közösség? 

Számomra a közösség mindenféleképpen inspiráció, összetartás, támogatás. Egy közösségnek pont az a lényege, hogy együtt megyünk ezen keresztül, és minden nap azon vagyunk, hogy támogatjuk egymást, és így, hogy különböző művészeti ágakat összefonunk, így még inkább fejlődünk közösen is, meg külön-külön is a saját vonalunkon.

Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akikben ott van a tehetség, de még nem mernek elindulni az útjukon?

Mindenképpen azt, hogy induljanak el rajta. Tudom, hogy nagyon-nagyon sokszor rémisztő lehet, és rémisztő az, hogyha mondjuk egyedül kell így a nagyvilág felé elkezdened nyitni, viszont el kell kezdeni saját magad előtt az utat kikövezni, mert ezt helyetted nem fogja megcsinálni senki. És nyilván nagyon pozitív, hogyha ebben vannak támogatóid, de úgy gondolom, hogy minden fiatal, aki azt jelzi, hogy valamit nagyon-nagyon szeret csinálni, akkor azt kell csinálnia, mert neki ez kell, hogy legyen az életének a célja.

Miben változtál a Talentum Hungaricum program kezdete óta, akár szakmailag, akár emberileg?

Mindenféleképpen, még inkább megtanultam csapatban dolgozni, ezt leginkább azért, mert dolgozok együtt zenekarokkal, ahol nagyon-nagyon oda kell figyelnem arra, hogy ők is hogy vannak jelen a színpadon. Illetve a mentor óráimon is úgy érzem, hogy emberileg mindenféleképpen fejlődtem, hiszen olyan emberek életútját hallottam, akik már keresztül mentek sok dolgon, és rengeteg mindenre rájöttem, és rengeteget tanultam ezekbe.

A KÓD kulturális ösztöndíj átadására Berta Zsófiát elkísérte egykori tanára és egyben mentora, Tóth Boglárka modern-táncpedagógus, akit arról kérdeztünk, mit látott Zsófiban, amikor először találkoztak.

Hogyan ismerte fel Zsófiban a tehetséget?

Visszaemlékszem, akkor az jut eszembe, hogy a leges-legelső órán, vagy legalábbis ott nagyon az elején, akkor bedobtam egy improvizációt az ő évfolyamának, és ugye annak pont az a lényeg, hogy nem betanult koreográfia, hanem egy szabad zenére, ami jön érzelem, vagy bármi gondolat az úgy a testedből jön, és nem mozdult meg senki, és igazából utána azt vettem észre, hogy az egész órámra ő nagyon fegyelmezetten, mindig pontosan, mindig szorgalmasan vett részt, plusz az összes javításomat, amit én adtam neki, ő azt nagyon gyorsan elsajátította, és nyilván javította pont azért, mert fejlődni szeretett volna. Utána a közös munka kettőnkkel elkezdett úgy alakulni, hogy ő azért csinálgatott saját dolgokat, és egyszer csak így megkérdezte, hogy megnézem-e, és mondtam, hogy persze, nagyon szívesen.

Onnantól kezdve pedig saját utat adtam neki, és mi úgy mentünk a szakgimnáziumi évek alatt versenyre, hogy szabad utat adtam neki, hogy ő csinálja meg a saját koreográfiáját, és én, mint háttérben lévő pedagógus segítem az ő útját, mert azt gondolom, hogy nagyon kreatív volt már akkor is, nagyon különleges dolgokat hozott, nagyon másképpen nyújt a zenéhez, és azt gondoltam, hogy ennek nyilván utat kell adni, én legalábbis így gondolom, meg most is így gondolom, meg így gondoltam. Szerintem ő neki ez egy nagyon pozitív dolog volt a magában a táncművészeti útjában, hogy így szabad utat adtam ebben. Igen, és ez vezetett el hosszú úton keresztül oda, hogy ma megkapta a KÓD kulturális ösztöndíjat.

Mit érez most annak kapcsán, hogy Zsófi megkapta a KÓD kulturális ösztöndíjat?

Ha csak annyit mondok, hogy nagyon büszke vagyok rá, az lehet, hogy kevés. Azon kívül, hogy a büszkeség teljes mértékben eltelít, annyira jó látni, hogy az a fajta energia, amit még régebben beletettünk a tantermi munkába, az őt most elhozta a Magyar Táncművészeti Egyetemre, sőt, elhozta a tehetségprogramba, és az itteni munkája az most már olyan, nem csak előadásokon vagy nagy koncerteken vesz részt, hanem egy díjjal is elismerésre kerül. Tehát én azt gondolom, hogy a büszkeségem az nem elég, én nagyon örülök, hogy ismerhetem Zsófit, és nagyon remélem, hogy a tehetségprogramnak köszönhetően még nagyon sokan fogják tudni, hogy ki az a Berta Zsófia.