Herczku Ágnes és a népzene jövője: Fiatal tehetségek a Talentum Hungaricumban

A Talentum Hungaricum program egyik kiemelt területe a népzene, melynek mentoraként Herczku Ágnes, eMerton- és Fonogram-díjas, valamint Liszt-díjas énekes segíti a fiatal tehetségek útját. A következő interjú során betekintést nyerhetünk abba, hogyan látja a népzene jövőjét, valamint abba is, hogyan fogja mentorálni a program fiatal résztvevőit.

Hogyan találtál kapcsolatot a népzenével? Mi motivált arra, hogy ezt a pályát válaszd?
Az első igazi felismerésem a népzenével kapcsolatban a Szörényi-Bródy: István, a király rockoperájában Sebestyén Márti hangjának köszönhető. Talán azért érdekes ez, mert bár a népzene teljesen eltérő műfaj, ezúttal mégis a rockzene által érintett meg. Soha nem tudhatjuk, honnan érkezik az inspiráció! Később a revival zenekarok – mint a Muzsikás, Újstílus, Téka – valamint az eredeti gyűjtések, például Lajtha László széki monográfiája vagy Kallós Zoltán munkássága hatottak rám. Nem én választottam ezt a pályát, sokkal inkább a zene választott engem. Eredetileg a tánc iránt éreztem szenvedélyt, de végül a zene "magához húzott".

A Talentum Hungaricum program népzenei mentoraként hogyan fogod segíteni a fiatal tehetségek fejlődését?
Ez a munka a közös alkotás során bontakozik ki. Fontos megismerni a mentoráltak adottságait és céljait, hiszen nincs előre megírt recept. A folyamat közben derül majd ki, hogy kinek milyen technikai nehézségeket kell megoldania, hogyan tud fejlődni zeneileg vagy éppen hogyan formálódik az ízlése. Ezen felül a zenészek közötti harmonikus együttműködés is központi szerepet kap.

Milyen kihívásokkal szembesülnek a mai népzenészek, különösen a fiatal generáció képviselői?
Azok maradnak majd fenn, akik hosszú távon képesek fenntartani a magas színvonalat, nem bábozódnak be egy adott műfajba, nyitottak maradnak a kísérletezésre, de ugyanakkor mélyen ismerik saját műfajukat. Sajnos ma egyre inkább tapasztalható egy kettéválás a szakmában, az "én koncertező zenész vagyok", vagyis egy rendes táncrendet nem feltétlenül tudok lezenélni, de a keveset nagyon szépen játszom, kontra "puritanista népzenész vagyok", aki kizárólag a zenészpadról szolgál ki egy-egy falusi tánchagyományt jól ismerő közösséget, és nem törődik azokkal, akik még nincsenek "beavatva", csak laikusként érdeklődnek, illetve tapogatóznak a népzene felé. Fontos, hogy ne váljunk túlságosan belterjessé, ugyanakkor a tradíciókat tiszteletben tartva tudjuk érdekesen és „szórakoztatóan” interpretálni a népzenét a közönség felé.

Hogyan lehet a népzenét és a néptáncot a modern közönséggel is megszerettetni? Milyen eszközök állnak rendelkezésre erre a program keretében?
A zene és a tánc egyetemes nyelv. Ha jól csináljuk, függetlenül a műfajtól, mindig hatással van ránk. A legfontosabb tehát, hogy jól kell csinálni. Ha tehetséges emberek találkoznak és együtt alkotnak, egymásra hangolódva tudnak dolgozni, abból csak jó dolgok születhetnek. A közös próbák pedig kiváló lehetőséget nyújtanak az egyéni fejlődésre, hiszen a kamarazenélés során tapasztalható együttműködés a legnagyobb tanítómester.

Mit gondolsz, a program nemzetközi szereplései hogyan járulhatnak hozzá a magyar kulturális örökség népszerűsítéséhez?
A nemzetközi szerepléseink mindig is különlegesnek számítottak, hiszen mi, ahogy Kodály mondta, az "ázsiai zenekultúra legnyugatibb örököseiként" egy szinte egzotikus kultúrát képviselünk itt, Európa szívében. Nyugat felé különlegesnek, csodabogaraknak tűnünk, míg Közép-Európában és keletebbre a kulturális áthallások teszik érdekesebbé hagyományainkat. A kultúra nagykövetei számára hatalmas felelősség, hogy a legmagasabb színvonalon képviseljék ezt az örökséget. Bízom benne, hogy a program is ehhez járul majd hozzá, hiszen itt nevelkednek és kapnak szárnyra a jövő kiemelkedő előadói, nagykövetei.

Milyen értékeket vagy zenei hagyományokat tartasz a legfontosabbnak átadni a mentoráltaknak?
A minőség és a hitelesség mindenek felett áll! Bármit is csinálunk, ezek alapvető értékek.

Hogyan zajlik egy mentorálási folyamat? Mi alapján választod ki, mire van szüksége egy-egy tehetséges fiatalnak?
Ahogy már említettem, a közös munka során derül fény arra, hogy ki milyen iránymutatásra szorul. Ez egy személyre szabott folyamat, amely a tehetség egyéni igényeihez igazodik.

Van-e emlékezetes élményed a korábbi mentorálásaid során?
Tizennégy évet töltöttem el a Magyar Állami Népi Együttesben, ahol nem csak énekelnem kellett, hanem a tánckar korrepetitora is voltam. Rendkívül szoros volt a kapcsolatunk, nyugodtan nevezhetjük mentorálásnak. Évről-évre egyre nagyobb kihívásnak feleltünk meg, csak utólag gondolok bele, mekkora utat jártunk be a karikázó népdalcsokroktól Melis László, Sáry László vagy Kodály Zoltán többszólamú műveinek előadásáig. Itt született meg a tanári „ars poetica”-m: a befektetett munkának mindig megvan az eredménye.

Számos díjat nyertél pályafutásod során. Milyen tapasztalatokat adhatsz át a fiatal tehetségeknek a sikerhez vezető úton?
„Ezzel óvatosan bánjatok!”, szoktam mondani a Zeneakadémián is. A színpadon kizárólag az számít, hogy ott mit tudsz nyújtani. Akár van díjad, akár nincs. Ha nem tudsz élményt nyújtani a zenéddel - sutba vághatod az összes díjadat. A sikert nem a díjak jelentik, hanem hogy milyen lelki töltődéssel tudod hazaengedni a közönségedet.

Mi a legnagyobb reményed vagy célod, amit a Talentum Hungaricum mentoraként el szeretnél érni?
A legnagyobb célom, hogy a program végén olyan tehetségeket indítsunk útnak, akikről bátran mondhatjuk, hogy méltóak a magyar és Kárpát-medencei kultúra képviseletére, akár itthon, akár külföldön.

Hogyan látod a népzene jövőjét a mai digitális világban? Milyen szerepe lehet a hagyományoknak a technológiai fejlődés mellett?
Nem aggódom. Az érzelmeket nem lehet digitalizálni, és a zene maga az érzelem. Mindig is szükségünk lesz rá, mert a zene tesz minket igazán emberré.

Fotók: Hajdú András