Köbüki ösztöndíjas tehetséggondozó citeraművész – Interjú Barna Anikóval

Mi inspirált arra, hogy a zenepedagógusi pályát választottad? 

Több meghatározó tanáregyéniség volt az életemben, aki példakép volt számomra a zenetanulás folyamán. Közülük kiemelném Kőmíves Edit tanárnőt, aki a hajdúnánási zeneiskolában a citerázás alapjaival ismertetett meg, és megszerettette velem a hangszert. Már a kezdetektől meg volt bennem a vágy, hogy egyszer én is átadhassam a tudásomat másoknak, és akár olyan példakép lehessek számukra, mint nekem egykori tanáraim. Ezen kívül rendkívül felemelő érzés az, amikor valakinek a zeneisége az én kezeim között bontakozik ki.

Milyen kihívásokkal találkoztál a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnáziumban végzett munkád során? 

2021 óta tanítok itt citerát és kobozt. Az első érdekes megtapasztalás számomra az volt, hogy mindössze 21 évesen kerültem egy középiskolába tanítani, ahol több tanítványom csupán 1-2 évvel volt fiatalabb nálam. Kezdetben a kölcsönös tiszteletadás kialakítására helyeztem hangsúlyt, és olyan órai légkört igyekeztem teremteni, amelyben ugyanolyan tanárként tekintenek rám a diákjaim, mint az idősebb kollégákra. Kihívást jelentenek számomra azok a diákok, akiknek nagyobb a tehetségük, mint a szorgalmuk, így más eszközökkel kell közeledni feléjük, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk belőlük.

Hogyan segíti a Köbüki tehetséggondozó tanári program a munkádat? 

Pedagógusként a Köbüki tehetséggondozó tanári ösztöndíj az első elismerés, amelyet kaptam, amiért nagyon hálás vagyok! Egy tanárnak az órák megtartásán kívül rengeteg más dolga is van, ilyen például a versenyeken való részvétel a diákokkal - általában hétvégén-, fellépések szervezése, külön próbák ezekre az eseményekre, megmérettetésekre. Ezek leginkább úgy térülnek meg, hogy a diákok eredményeket érnek el, lehetőségeket kapnak. A Köbüki ösztöndíj számomra visszaigazolást nyújt, hogy megéri a befektetett munka és energia.

Milyen módszereket alkalmazol a tehetséges diákok felismerésére és támogatására?

Minden diák más. Nagyon széles skálán mozognak az egyéniségek, viszont képességeik hamar felszínre kerülnek, mivel az oktatás elején ugyanazt a sémát alkalmazom. A differenciálás után fontos, hogy a tehetséges diákok talentumát utolérje a szorgalmuk, amelyhez folyamatos motivációra és inspirációra van szükségük. Középiskolásokat oktatni nem egyszerű, ez egy különösen nehéz időszak számukra, amely folyamatos változással jár. Úgy gondolom a kulcs, hogy ebben a nehéz kamaszkorban sikerüljön a kellő motivációt megtartani bennük, és rajta tartani őket az ösvényen, amely a zenei pálya felé sodorja őket. Biztatom tanítványaimat a különböző fellépéseken való részvételre és a versenyzésre, amely során nem csupán a jó eredmények elérése lényeges, hanem hogy megismerjék a szakmabeli zsűrit, valamint a kortársaikat. Próbálom minden diáknak megadni azt, amire szerintem leginkább szüksége van a személyes fejlődése érdekében. Egy zenetanárnak nem pusztán tanítania kell, hanem az egyszemélyes órákon megismerni a tanítványát, az aktuális élethelyzetét, hogy közösen minél többet tudjanak kihozni a diák zeneiségéből.

Milyen szerepet játszik az életedben a citera?

A citera számomra a nagybetűs Minden. Amióta először a hangját hallottam hároméves koromban, rendíthetetlenül a hangszer szerelmese lettem. Régen a falusi embernek bármilyen öröme vagy bánata volt, azt kiénekelte magából a népdalok segítségével. Számomra a népdalok és a citera nyújt menedéket és tudja a lelkemet karbantartani. Szerencsés vagyok, hogy úgy alakult az életem, hogy ez a hangszer lett a munkám és a mindennapjaim kitöltője. Tanítok citerát kisgyerektől az idős korosztályig. Óvodákban rendszeresen tartunk kollégákkal Kismuzsika népi zenés-táncos foglalkozásokat az Óbudai Népzenei Iskola szervezésében. A Fonó Budai Zeneházban örömzenéléseket is tartok, ahol szintén korosztálytól függetlenül jöhet bárki citerázni. Mindezek mellett műfajtól függetlenül szólóban és különböző formációkkal is jelen vagyok a színpadon.

Fonó Budai Zeneházban tartott előadások során milyen tapasztalatokat szereztél?

A Zeneházban 2021 óta tartott havi, citerás örömzenélések ötletét a Fonó többi örömzene eseménye ihlette. Ezeken az alkalmakon korosztálytól és tudás szinttől függetlenül vesznek részt a közös zenélésben leginkább citerások, de előfordul, hogy valaki furulyával, dudával, vagy énekkel csatlakozik. Nagyon szeretem, amikor valaki táncolni jön. A legutóbbi eseményen fordult elő, hogy nem hagyományos néptánc jelent meg a citera hangjára, hanem egy szabad, önkifejező tánc, amely főként amiatt érintett meg, hogy a mi muzsikánkra jött létre. Dolgozom azon, hogy minél inkább csapatban tudjunk öröm zenélni a jelenlévőkkel, amely hónapról, hónapra egyre jobban működik. A Fonóban ezen kívül különböző formációkkal is megfordultam, például Helkával, aki mellett nem a citera, hanem másik kedvelt hangszerem, a koboz volt a kezemben. Legutóbb a Talentum Hungaricum program népzenei mentorával, Herczku Ágival és a Bandával álltam színpadon citerával, amely hatalmas élményt jelentett számomra.

Milyen célokat tűztél ki magad elé a közeljövőben a zenei oktatás és előadóművészet terén?

A Bartók Konziban az eddigiekhez hasonlóan szeretném végezni a munkámat. Célom, hogy egyre többen megismerjék a Konzit, valamint segíteni szeretném a citerázni és kobzolni vágyó fiatalokat a zeneiségük kibontakoztatásában és a továbbtanulásban. A Konzisoknak szerencsere rengeteg lehetőségük van megmutatkozni; voltak fellépéseik például a Fonó Budai Zeneházban, a Hagyományok Házában, a Zeneakadémián és a Magyar Zene Házában is. Ezekben továbbra is támogatom és felkészítem őket, hogy minél színvonalasabb előadásokat tudjunk közösen létrehozni. Az országosan megrendezésre kerülő népzenei versenyeken szintén számíthatnak majd a jelenlétükre. Továbbá szeretnék minél gyakorlatiasabban oktatni, ezért a citerások körében egy új repertoár ismereti módszert kezdtem el kialakítani. A kellő repertoár ismerete nagyon fontos, így félévről félévre egyénre szabott dallam repertoárt kapnak kézhez a diákok, amelyet olyan tematikus egységek tesznek ki, aminek ismerete nagyon fontos egy népzenész számára.

Az előadóművészet terén a célom, hogy a közeljövőben minél többet adjak magamból és a zeneiségemből. Szeretnék valami újat alkotni és új zenei projektekben részt venni, amelyek a citera határait feszegetik. Összességében küldetésemnek érzem, hogy minél több emberrel megismertessem a citerát, és megmutassam, hogy mi mindent lehet kihozni ebből a hangszerből a közvélekedés ellenére.

Hogyan látod a tehetséggondozás jövőjét Magyarországon, és milyen szerepet kívánsz ebben vállalni? 

Saját tapasztalataim alapján a tanáregyéniségek nagyon meghatározóak. Az én életemben olyan tanárok voltak jelen, akik szívükkel-lelkükkel támogatták a tehetségeket. Úgy gondolom, hogy három személy szükséges egy tehetség kibontakozásához: a diák, a tanár és a szülő. Ez egy szentháromság, és ha teljesül, akkor minden adott. Én szeretném úgy végezni a munkámat, hogy minden esetben partner legyek és támogassam a növendékeimet a céljaik elérésében és a zeneiségük kibontakozásában. A népzenét tanulók számára sok lehetőség áll rendelkezésre, amelyben a tehetségüket kamatoztathatják különböző versenyek, fellépési lehetőségek és pályázatok által. Úgy vélem, a jövő a tanárok megbecsülésében rejlik.

Nyitókép és zárókép: LaFamme
Portré: Sándor Gergely