A művészet határain innen és túl – Gubik Petra és Rafai-Vetési Adrienn mentorálási élményei a Talentum Hungaricum programban

Gubik Petra, Junior Prima- és Petőfi Zenei Díjas színésznő, énekesnő, valamint Rafai-Vetési Adrienn, moderntánc tanár, koreográfus, a Magyar Nemzeti Balettintézet oktatója osztják meg tapasztalataikat a programról, a mentorálásról és a fiatal tehetségekkel való együttműködésről.

Mit gondoltok, mi a legnagyobb kihívás a fiatal zenei és tánctehetségek számára a mai művészeti világban, és hogyan segít a Talentum Hungaricum program ezek leküzdésében?

Rafai-Vetési Adrienn: A művészet minden korban próbálta leképezni, vagy feldolgozni valamilyen formában az adott világ nézeteit. A modern tánc erre kiváló teret ad. Bármilyen érzést vagy témát kibontakoztathatunk, nincsenek benne megszabott keretek. Sok fiatal táncművész részére kecsegtető stílusnak tűnik, viszont elérni a közönséget, tömegeket bevonzani a modern táncestekre már ennél nagyobb kihívás. A Talentum Hungaricum keretében dolgozó fiatalok részére lehetőséget adunk minél nagyobb plánum előtt művészetüket megmutatni, minél többször színpadra állni és tapasztalatot szerezni.

Rafai-Vetési Adrienn fotója: Nagy Attila, OPERA

Gubik Petra: Úgy vélem, az egyik legnehezebb dolog a mai ingergazdag világban, a saját identitásunk vállalása, megtartása, az önazonosság és a hitelesség elérése, megtartása vagy éppen az arra való törekvés. Ehhez tudnunk kell, kik vagyunk és honnan hová tartunk, mi a célunk. Nem egyszerű válaszok ezek. Amikor a közösségi média hatalma és az online tér ennyire uralja a pillanatokat, ennyire pulzál, diktál, követel, nagyon nehéz megőrizni a saját egészséges ritmusunkat. A Talentum Hungaricum program adhat egy mentőövet azoknak a fiataloknak, akik a művészet oltárán próbálnak áldozni önmagukból. Mitől lesz az ő művészete más, mint az átlag? Mitől lehet egyedi? Hogyan tud érvényesülni? Hogyan maradhat igaz? Én ehhez próbálok majd segítőkezet nyújtani a jelentkező fiatalok számára.

Milyen egyéni mentorálási módszereket alkalmaztatok a programban, és hogyan alakítottátok ezeket a fiatal művészek személyes igényeihez? Tudnátok egy konkrét példát is megosztani egy mentoráltatokkal való közös munkából?

Rafai-Vetési Adrienn: Számomra nagyon fontos az élet minden területén, így a mentorálásban, is a beszélgetés. Egy ember mozgásából, a próbán alkotott reakcióiból látható milyen személyisége, lelke van. Ezek boncolgatásával nagyon sokat lehet nyitni egy fiatal művész előadásmódján. Emellett szeretem, ha egy közös alkotói folyamatként éljük meg a próbákat. Minden mentoráltnak saját koreográfia készül, nyitott vagyok az elképzeléseikre, ha valami szerintem nem odaillő, akkor azt is érvekkel alátámasztom. Igyekszek partner lenni, tisztelettel lenni feléjük és jövőbeli kollégaként nézni rájuk.
Gubik Petra: A mentorálás első fázisa, a megismerésen alapszik. Ahhoz, hogy igazán segíteni tudjam a mentoráltat, előbb meg kell ismernem, szeretném érteni őt. Tudnom kell mi a célja, az igényei, hová szeretne eljutni és az is fontos, hogy ezek reális tervek legyenek. Aztán meg kell ismernem az eszközeit. Valamilyen szinten olyanná válik a mentor akár egy coach.

Gubik Petra fotója: Zsólyomi Norbert

A Talentum Hungaricum egyik célja, hogy a tehetséges fiatalok nem csak művészi, hanem kulturális nagykövetekké váljanak. Mit jelent számotokra kulturális nagykövetnek lenni, és hogyan tudjátok ebben támogatni a mentoráltjaitokat?

Rafai-Vetési Adrienn: Számomra kulturális nagykövetnek lenni annyit jelent, mint hazánk kulturális értékeinek képviselőjének és őrzőjének lenni. Úgy gondolom, hogy a kultúránk szerves részét képezi a tánc és a mozgás, amivel megtudom érinteni a fiatalabb generációkat. A mentoráltjaimnak mozgáskultúra által tudom a legjobban megtanítani az érzelmek kifejezését.
Gubik Petra: Kulturális nagykövetté válni, komoly kitüntetés, feladat, méltatás és tenni akarás. Ezt ki kell érdemelni. Ehhez nem elég csupán a tehetség, itt már a szorgalomra, a kreativitásra, a nyitottságra, a befogadókészségre, és a folyamatos megújulásra is szükség van. Kell, hogy ez a te ügyed legyen, a kultúra ápolása, áramoltatása egy csatornán keresztül történjen, ami az ember maga. Számomra a leginspirálóbb az, amikor olyan művészekkel találkozom, akik teljes elhivatottsággal teszik a dolgukat. Nem nyerészkedés és dominancia céljából, pusztán a művészet szépségének örömforrásához akarnak csatlakozni, mindezt olyan minőségben, amihez bárhol párosítható közönség. Ha egy művész igazán áttörő, eltűnnek a nyelvi korlátok és minden akadály megszűnik, érthetővé és befogadhatóvá, sőt élvezhetővé válik a közönsége számára, legyen az bárhol.