„Fiatalok nélkül nincs jövő” – így lett Tehetségbarát Vállalat a Faipari Szobrász Kft.
Hogyan indult a vállalkozás, és hol tart ma? Mi az a szemlélet, ami leginkább meghatározza a működésüket?
A cég jelenlegi formájában 2013 óta működik, de az út ennél jóval korábban kezdődött: egyéni vállalkozóként, majd társas formában dolgoztam, és a fejlődés hozta magával a kft.-vé alakulást. Ma egy olyan szakmai műhely és vállalkozás vagyunk, ahol az asztalosmunka és a fafaragás nemcsak szakma, hanem értékrend is. Számunkra a legfontosabb a tudás továbbadása. Lehet bármilyen jól működő egy vállalkozás, ha nem nevel utánpótlást, hosszú távon nincs jövője. Mi ezért nemcsak munkát adunk a fiataloknak, hanem tanulási lehetőséget is.
A tehetséggondozás hogyan jelenik meg a mindennapokban?
Nálunk a tehetséggondozás a napi működés része. Tapasztalt mesterek dolgoznak együtt a fiatalokkal, fokozatosan adják át a tudásukat, és a fiatalok egyre nagyobb önállóságot kapnak. Több olyan kollégánk van, aki nálunk tanulta ki a szakmát, majd továbbképezte magát, akár újabb végzettséget is szerezve.
2025-ben Önök nyerték el elsőként a Tehetségbarát Vállalat díjat. Mit jelentett ez az elismerés?
Megerősítést. Azt, hogy amit évek óta ösztönösen és következetesen csinálunk, annak van értelme. A pályázat során nem „kitalált” projekteket mutattunk be, hanem a valós működésünket: azt, hogyan vonjuk be a fiatalokat, hogyan tanítunk, és hogyan gondolkodunk róluk hosszú távon.
A Tehetségbarát Vállalat címmel 4.000.000Ft-ot is kaptak. Mire fordították a díjjal járó támogatást?
Teljes egészében a képzést és a fejlődést szolgálta. Fejlesztettük a műhelyt, új eszközöket szereztünk be, modern technológiákat állítottunk munkába. Ezek mind azt segítik, hogy a fiatalok korszerű környezetben, magas színvonalon sajátíthassák el a szakmát.
A tudásátadás a családjukban is jelen van, ha jól értesültünk.
Én édesapámtól tanultam a fafaragást, a fiam pedig már művészi szinten viszi tovább a családi örökséget, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett szobrász-restaurátor diplomát. A családunkban három generáció őrzi a magyar fafaragó mesterek tudását, és ez számomra azt jelenti, hogy amit kaptam, azt tovább tudtam adni. A tudás átadása a fiataloknak nemcsak szakmai, hanem emberi felelősség is.
Több generáció dolgozik együtt az asztalos és fafaragó műhelyükben is. Mi a jó együttműködés kulcsa?
A türelem és a tudatosság. Az idősebbek tapasztalata és a fiatalok lendülete jól kiegészíti egymást, ha megvan a megfelelő keret. Fontos, hogy a fiatalok ne csak végrehajtók legyenek, hanem lássák az egész folyamatot, és érezzék a bizalmat.
Mitől válik egy vállalkozás valóban tehetségbaráttá?
Attól, hogy nem sajnálja az időt és az energiát a tanításra. Ha egy vezető hajlandó foglalkozni a fiatalokkal, lehetőséget ad nekik, és nem fél attól, hogy egyszer önállóak lesznek, akkor szerintem már tehetségbarát módon működik a vállalkozás. Nagy előnyünk, hogy a szerteágazó tevékenységünk miatt, nálunk a fiatalok komplex feladatokon edződhetnek. Ha a mester látja, hogy ügyes valaki a fafaragásban, vagy ügyes az asztalosmunkában, akkor a fiatal azon a területen kap még feladatokat, hogy tovább fejlődhessen.
Kiknek ajánlaná a „Tehetségbarát Vállalat” díjra való jelentkezést?
Minden olyan vállalkozásnak, amely felelősséget érez a szakmája jövőjéért. Különösen a kézműves, iparos területeken fontos ez, mert ezek a tudások könnyen eltűnhetnek. A díj nemcsak elismerés, hanem ösztönzés is: arra, hogy érdemes tanítani, érdemes befektetni a fiatalokba.